10. Fejezet - Jól vagy?

- Mia, annyira sajnálom! - ront be az ajtómon Lili.
- Semmi baj, mi lenne a probléma? - törlöm le a könnycseppjeim.
- Ne foglalkozz azzal az idiótával. - dobja le a táskáját, majd bepattan mellém az ágyba.

- Hidd el nem foglalkozok.. - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.

- Akkor miért sírsz? -bökött meg óvatosan.

- Csak... Nem tudom... - sóhajtottam.

- Minden úgy megváltozott ez alatt a két nap alatt, hogy azt el nem tudom mondani.. 

- Igen, ez így van.. - húzta el a száját Lili. - Gyere, menjünk el valahova kajálni. Felejtsük el Luke-ot. - nyújtotta ki a kezét. Kis tétovázás után belementem, és a kezemet az övébe helyeztem ő pedig segített felállni.

- Starbucks? - vonta fel mosolyogva a szemöldökét.

- Starbucks - nevettem fel, majd felkaptam a táskám, és nem törődve az elmosott sminkemmel megindultam az ajtó felé.

~*~

- Hmm - csuktam be a szemem, és hátradőlve élveztem a meleg napsütést. 

- Ugye milyen jó? - ült le mellém Lilla.

- Fantasztikus! - húztam le a napszemüvegem, majd kortyoltam egyet a shakem-be.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg egy pár perc csend után barátnőm.

- Persze. - bólintottam rá.

- Érzel valamit Luke iránt? - nyögte ki egyből azt amire annyira kiváncsi volt.

- Huh.. - nevettem fel kínosan. - Őszintén fogalmam sincs. Félelmetes ez az egész.. Ugyan is még csak 2 napja ismerjük egymást és én szerintem több időre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy valaki iránt érzéseket tápláljon... De amikor megláttam Őt ott azzal a lánnyal.. Valami furcsa érzés hasított át rajtam, nem tagadom. De még nem tudom hova tenni. Nem tudom mi lehetett az. - Talán csak nem merem bevallani magamnak az igazat.. Tettem hozzá magamban. 

- Értem. - mosolyodott el, majd visszarakta a napszemüvegét, és újra hátradőlt a padon a napsütést élvezve.

- Tudod talán Luke sem akart semmit attól a lánytól.. - szólalt meg ismét pár percnyi csend után.

- Ja! - nevettem fel - Akkor mit keresett nála? Tudtommal egy fiú nem visz csak úgy fel egy lányt a szobájába. Ha megtette, akkor annak szándékai vannak. Ki tudja milyenek.. - fintorodtam el, miközben a torkomban egyre nagyobb gombóc keletkezett.

- Nem hinném, hogy Luke olyan típusú. Ha egy ismeretlen ember rápillantana azt mondaná rá, hogy kis félénk jósrác. - mondta, miközben elgondolkodott és úgy folytatta. - Aztán meglátná a szájában a piercinget és..

- És azt gondolnà, hogy mekkora egy arrogáns seggfej, aki nem is foglalkozik a lányok érzéseivel. És jé! Igaza is lenne! - fejeztem be a mondatát idegesen. - Nem szeretnék erről beszélni. 

- Hát jó, te tudod.. - húzta be a nyakát Lili, majd hirtelen ugrott egyet, én pedig nem törődve kikelésével, tovább napoztam.

- Öhmm Mia! Még egy kérdés. 

- Mond. - sóhajtottam fel.

- Mit tennél, ha Luke és Ash éppen felénk közelítenének? - kérdezte kissé zavartan.

- Valószínüleg elhúznám a csíkot. Miért? - pillantottam rá az egyik szememmel, majd amikor ő az ujjával elkezdett mutogatni az ellenkező irányba, mindkét szemem kinyitottam, majd arra fordítottam a fejem. Hát kár volt. 

Luke és Ash éppen céltudatosan haladtak felénk..Megjegyzem elég gyors ütemben.

- Asszem én most lépek. - kaptam fel a táskám, innivalóm és mivel ( nagy szerencsémre ) pont csak arra tudom az utat vissza a hotelbe, mint amerről ők közelítenek minket, ezért kényleten voltam hátraarcot vágni, és gyors léptekket elsietni a park másik végébe.

Ami számomra eléggé ismeretlen.

- Mia várj! - kiáltott utánnam Luke én pedig mintha nem is hallanám tovább siettem. 

9. Fejezet - Ne hazudj saját magadnak!

- Én hülye meg még komolyan beszélni akartam veled! - nevettem fel csalódottan Luke szobája ajtajában állva.
Nem hiszem el, hogy ezt látom. Fáj, nagyon, de miért? Hisz... nem érzek.. Ahj elég volt már Mia! Ne hazudj saját magadnak! 
- Mit? Miről akartál velem beszélni Mia? - pattant fel a csaj mellől felvont szemöldökkel. Komolyan még neki áll feljebb? Hát ezt nem hiszem el.
- Nos. Mostmár semmiről! - léptem egy lépést hátra, és az ajtót becsaptam magam után.
Gyors léptekben céloztam meg a lépcsőt, majd leszaladtam a többiekhez, akik a nappaliban ülve nevetgéltek, de amint megláttam engem, elhalgattak, és kérdő tekinteteket löveltek felém.
- Valaki, vissza vinne a hotelbe? - kérdeztem, és próbáltam az előtörekvő könnyeimet visszatartani.
- Mi történt? - pattant fel elsőként Ashton.
- Vendége van, és nem akartam zavarni.. - forgattam meg a szemem, mire Ash megindult a lépcső felé.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megyek beszélek vele. - válaszolt komoran, majd eltűnik a fal mögött.
- Gyere ide Mia. - áll fel Calum, majd magához ölel, és bennem ott akkor abban a pillanatban tört össze valami. Kibuggyant az első könnycsepp, azt pedig követte a második, és így tovább.
- Shh, ne sírj. - simogatta meg a fejem, és közben próbált csitítani.
- De mit nem értesz azon, hogy NEM FEKÜDTÜNK LE? - hallottuk meg hirtelen Ahton ordítását az emeletről.
- Persze, én meg hülye vagyok! - nevetett fel Luke erőltetetten.
- Miattad! Érted?! Miattad volt annyira letörve! Én pedig bementem hozzá és megvigasztaltam! - kiáltja Ashton teljesen kikelve magából.

- Calum, kérlek vigyél vissza! - nézek rá könyörgő tekintettel.

- Rendben, gyere - sóhajt fel, majd felkapja a kocsi kulcsot a komódról és az ajtót feltépve kisétál a járműhöz.

~*~

- Biztos, hogy minden rendben lesz? - kérdezi meg még egyszer, mielőtt kiszállhatnék.

- Igen, hidd el! Csak most egy kicsit rosszul esett, hogy így nekem esett.. - hazudok neki. Nem szeretek az embereknek hazudni, de most muszáj volt. Nem mondhatom el, hogy érzek valamit iránta, sőt még még csak 2 napja ismerjük egymást, ez lehetetlen! Vagy mégsem...

- Szia! - köszöntem el tőle, majd villám sebességgel beszaladtam a hotelba.

Fel lifteztem a szobánkhoz, és a folyosón nagy szerencsémre össze találkoztam Virággal.

- Ezt nem hiszem el.. - motyogom magamban. 

- Szia Mia! - állt meg az ajtóm mellett. - Hát te merre kószáltál? És hol van Lili? -  kérdezi felvont szemöldökkel. 

- Talán kötelességem beszálmolni neked vagy mi? - nézek rá döbbenten.

- Őszintén szólva.. Cseppet sem érdekel a te kis nyomorult életed - nevet fel - Tudom, hogy Luke-al voltál! - mutat rám fenyegetően - És fogalmam sincs, hogy miket hazudoztál itt magadról össze-vissza, de nagyon úgy tűnik, hogy megkedveltek. - fintorodik el a mondat közben - Nem szeretném még egyszer elmondani! Luke az enyém! Szállj le róla! -   ez a nő beteg! Komolyan kisajátít magának egy olyan személyt, akit nem is ismer?! 

- Nyugodj meg, nem lesz SEMMI, SOHA sem köztünk. - mosolyodok el gúnyosan, majd megsem várva a válaszált kinyitom a szoba ajtaját, s miután beléptem rajta, az orra előtt becsapom. 

8. Fejezet - Mi történik velem?

- Sziasztook! - hallottam meg a fiúk hangját, az ajtócsapódással egyszerre. Szóval megérkeztek.

Úgy döntöttem, hogy most nem megyek ki hozzájuk. Majd bejönnek, ha érdeklem őket.. Nem tudom miért, de teljesen elvette ez a reggeli gondolat menet a kedvemet az egész naptól..

- Mia! - és ahogy gondoltam, nem tartott sokáig, a nélkülem lét. Ashton ordítva rontott be a szobámba, majd ült le elém az ágyra.

- Szia - köszönt mosolyogva.

- Öö.. Szia - nevettem el magam. - Mi szél hozott erre? - vontam fel a szemöldököm, és én is felültem elé törökülésbe.

- Hiányoltalak a nappaliból. Eddig mindig ott voltál! - vonta meg a vállát, és szerintem észre vette, hogy valami bajom van, ugyanis az arcvonásai hirtelen komolyak lettek.

- Minden oké? - tette fel a várva várt kérdést.

- Persze.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Nem úgy tűnik.. - vonta fel a szemöldökét. - Figyelj..tudom, hogy még csak pár napja ismerjük egymást, de nekem bármit elmondhatsz! - tette a kezét a térdemre, majd bíztatóan rám mosolygott.

- Köszönöm - gördültek nekem is egy kicsit fel az ajkaim. 

Vajon elmondjam neki? Tényleg megbízhatok benne..? Nem árulna el? Nem úgy néz ki, mint aki bármi rosszat is tudna tenni másokkal.
Ahj Mia, miért bízol meg ilyen hamar minden emberben?

- Az az igazság.. - sóhajtottam - hogy láttam a mai interjút reggel. Nagyon jók voltatok! - tettem gyorsan hozzá mosolyogva, hogy ne tűnjek bunkónak és ne az jöjjön le neki, hogy csak magamat sajnáltatom - És az egyik rész..hogy is mondjam..ráébresztett valamire, amire talán nem kellett volna. - hajtottam le a fejem, és közben a takarómat kezdtem el birizgálni.

- Amikor Luke elmondta, hogy tetszik neki valaki igaz..? - kérdezett rá sokat sejtően.

- Uhum.. - dünnyögtem.

- Tetszik neked Luke? - mosolyodott el ismét, majd oldalra döntötte a fejét és úgy vizslatott tovább.

- Azt hiszem.. Tudod ezt nehéz megmondani, mert meg csak két napja ismerjük egymást.. És nem hiszem, hogy ilyen hamar kialakulhat bárki között is valami.. 

- Ez nem biztos, hisz látod. 2 nap alatt te is belehabarodtál ebbe a szőke hercegbe - mondta nevetve.

- Nem habarodtam bele! - forgattam meg mosolyogva a szemem. - Csak.. bírom. Nagyon...

- Ahogy gondolod. - vigyorgott sejtelmesen.

- Ahj. Fogd már be! - dobtam meg egy párnával, ami elől pont nem tudott kitérni, így jól telibe találta.

- Hé! - ordított fel, majd felkapta a földről a párnát, és visszadobta.

- ÁH- kiáltottam fel én is, mire Ash csak felpattant és elkezdett körbe körbe szaladgálni a szobában. Én pedig utána.

- Sosem kapsz el! - nevetett fel.

- Na jó feladom - álltam meg egy helyben.

- Haha! Nyertem! - mutatott rám vigyorogva, mire én csak megvontam a vállam.

- Na gyere, menjünk ki a többiekhez - karolta át a vállam lihegve, a sok futástól, majd kivezetett az ajtón.

Kibotorkáltunk a többiekhez a nappaliba, és amint beértünk, Luke idegesen felpattant és kiviharzott az ajtón.

- Ebbe meg mi ütött? - kérdeztem értetlenül, majd lehuppantam Lili mellé, Ashton pedig Mikey mellé.

- Azt hiszi, hogy lefeküdtetek. - pillantott gyilkos tekintettel Calumra barátnőm.

- Mi? - csúszott fel a hangom legalább vagy 5 oktávot.

 - Hát igen, sikongatást hallottunk, miután Calum viccből felszólalt, hogy 'biztos lenyomnak egy kört' - próbálta utánozni Cal hangját Lili. Ezen, ha nem ebben a helyzetben lettünk volna, akkor még nevettem is volna. De jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem tudok semmin sem nevetni. - És utána amikor kiléptetek, Ashton magához ölelt téged, és ziháltatok, mintha csak most tértetek volna ki az ágyból, szerintem ezt gondolta, és ezért lelépett. 
- Ezt nem hiszem el.. - túrtam idegesen a hajamba. Várjunk csak.. miért is érdekel engem tulajdonképpen, hogy mit gondol Luke? És ha én éppen lefeküdtem Ashtonnal, akkor mi van? Semmi köze hozzá, hisz nem vagyunk együtt! 

- Most mit csináljunk? - törte meg a csendet Ash.
- Szerintem mondjátok el neki, hogy nem történt köztetek semmi. - mondta Mikey.
- De, figyeljetek. - pattantam fel - Ha történt is volna valami köztünk, akkor is mi köze van hozzá? - vontam fel a szemöldököm - Szerintem semmi. Nem vagyunk mi együtt, hogy kérdőre vonhasson, vagy hogy berághasson rám! - mondtam el nekik azt, ami az előbb lezajlott bennem.
- Igazad van Mia... De... - kezdett bele ismét Mikey.
- Mi DE? - nyomtam meg az utolsó szót.
- Hát, Luke.. Ő egy teljesen más teremtés. - nevetett fel - Mindig ilyen, ha féltékeny. - vonta meg a vállát - És hamar meg is lehet őt bántani. Lehet, most éppen a szobájában a padóján ül, és zokog. 
- Mi csoda? Luke? Zokog? - meredtem rájuk hitetlenül - Ő az egyik legerősebb ember, akit valaha láttam. - ráztam meg értetlenül a fejem.
- Csak annak mutatja magát, de ha valaki tetszik neki, vagy netán szerelmes.. - nézett rám sejtelmesen Calum - Akkor nagyon hamar össze lehet törni a szívét.. 
- Ezzel most tulajdonképpen mire szeretnétek célozni? Bűntudatot akartok bennem kelteni, vagy mi? - tártam ki a karom. 
- Nem dehogy is! - tiltakozott rögtön Mikey. - Csak azt szeretnénk, hogy beszélj vele. 
- De.. - magyarázkodtam volna újra, de inkább beletörődtem ebbe az egészbe. Így is úgy is beszélnem kell majd vele... - Rendben... majd beszélek vele.. - huppantam vissza Lili mellé. 

~*~

- János Tanárúr! - szóltam az előttem sétáló személynek - Elnézést, pont önhöz indultam! - kocogtam oda hozzá. 

- Szervusz Mia. Miben segíthetek neked? - állt meg velem szembe. 

- Lili-vel kimenőre szeretnénk menni. Egy pár órára. Sétálni egy kicsit a városban. - hazudtam neki. 

- Rendben, menjetek, de ne legyetek oda sokáig, mert este 19-kor gyülekező van a  folyosó végén lévő előadó teremben, ahol játszani, és vacsorázni fogunk! - pillantott az órájára. 

- Oké, köszönjük! - mondtam mosolyogva, majd sarkon fordultam, és visszasiettem Liliékhez.

- Menjünk! - csaptam ki az ajtót. A többiek már felöltözve vártak az asztalnál ülve, beszélgetve, majd amikor berontottam, felpattantak, és megindultak felém.

- A kocsi már itt van. - pillantott a villogó telefonjára Ashton. 

- Akkor siessünk. - nyomtam meg a lifthívó gombját. 

Miután megjött a lift, gyorsan betrappoltuk megnyomtuk az egyes gombot, és mondhatnám azt , hogy csöndben vártuk, hogy le érjünk de az nem lenne igaz. Mind a három idióta ( Michael, Calum, Ashton ) a tükörbe bámulták magukat, és idióta grimaszokat vágtak, amik mindek Lilivel örületes nevettetésre késztetettek. 

- Hagyjátok már abba! - szóltam rájuk, még mindig vihorászva, amikor kiléptünk a felvonóból, s én sikeresen neki is mentem valakinek.

- Úúú. Bocsánat. - pillantottam rá, és szembe találtam magam, egy számomra eléggé nem kedves személlyel.

- Mia..? - kerekedtek ki a szemei. - Mint keres nálatok az 5SOS? - váltott át a hangja hisztérikusra.

- Hát.. öhmm. az az igazság, hogy nekünk most sietnünk kell. - válaszoltam neki angolul, majd gyorsan kitértem előle. 

- Gyertek srácok. - intettem nekik. - Szia Virág! - lóbáltam meg a kezem, a maga elé nyitott szájjal meredő cicababára, és gyorsan kislisszoltam Liliék után a hotel ajtaján, egyenesek a kocsiig. 

7. Fejezet - Talán egy ici-picit bejön

- Mia! - ront be a szobámba Lili. - Kelj fel! Gyorsan! - ugrott az ágyamra, mire én csak felnyögtem, mert belekönyökölt az oldalamba.
- Mi a franc bajod van? - ültem fel.
- A fiúk éppen interjút adnak! Látnod kell! Megigértem Calumnak, hogy megnézzük őket! - sürgetett a barátnőm.
- Azt hittem, hogyha még aznap este elválaljuk, hogy cserélünk Adriánékkal szobát, és külön leszünk, akkor legalább békénhagysz ezekkel a szarságokkal! - mondtam neki, miközben ő csak felpattant, és az utolsó szót már utánna kiabáltam.
- Ezek nem szarságog! - válaszolt eléggé hangosan. - Amúgy meg, azt hittem, hogy te szereted a fiúkat.. - jött vissza és megállt az ajtóban.
- Persze, igen bírom őket! - álltam fel - De tudod, hogy allergiás vagyok arra, hogy valaki felkelt engem. - nevettem fel.
- Tudod te barom na. - mosolyodott el Lili. - Na gyere, nézzük őket! - lett ismét izgatott, majd megragadta a kezem, és elkezdett maga után húzni ki a kis nappaliba.
- Csüccs. - tolt le a kanapéra, majd felhangosította a TV-t.

- Jó reggelt Sydney! - villant fel hirtelen egy nő a képernyőn - Ma, egy különleges banda lesz a vendégünk, akik először csak Sydney-t majd az egész világot meghódították! - mondta, izgatottan. - Köszöntsétek... a 5 Seconds Of Summer-t! - kezdett el tapsolni és húú-zni a fiúkkal együtt.
- Sziasztok mindenki! - köszönt elsőként Ashton.
- Hellóó! - köszönt a másik három idióta is egyszerre.
- Nos.. Köszöntelek benneteket itt a Sydney ráfiónál. - mosolygott a nő. - Abby a nevem, ha valaki nem tudná! - mondta nevetve.

- Irritál ez a nő.. - mondtam elég halkan, de Lili még így is meghallotta.

- Engem is.. - finorodott el. - Túlságosan megjátsza magát.

- Nos, pár napja kiírtuk nektek Twitter-re, hogy a #5SOSQUESTIONS címre/hashtag-re küldhettek kérdéseket. És mivel elég sok jött, ezért most itt az idő, hogy a fiúk valaszoljanak nektek. - nyomott meg egy gombot, és hirtelen tapsvihar keletkezett.

- Mikey kezdte. - bökte oldalba az említett személyt Ash.

- Rendben, lássuk csak - vette el Mikey a felé nyújtott iPadot, ahonnan (gondolom) a kérdést tudja kiválasztani, majd felolvasni. - Ashton, ha befestenéd a hajad, akkor milyen színű lenne? - fordúlt felé.

- Hát.. Szerintem piros - nevetett fel. - Tök jól néznék ki.. - gondolkodott el. - Nem? - nézett körbe.

- Szerintem elég, ha csak Michael cserélgeti a hajszínét hónaponként. Hagyjuk meg neki ezt a posztot. - nevetett fel Calum, mire Mikey egyetértően kezdett bólogatni.

- Nekem tök8. - vont vállat Ash, majd  elvette Mikey-tól az iPadot.

- Luke -  szólította fel a szőkeséget -  Hiszel az első látásra szerelem dologban? - vonta fel Ash a szemöldökét. Öszintén megmondom, ez most engem is érdekel.

- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - Ha azt mondom, hogy most éppen egy olyan fejezetében vagyok az életemnek, hogy ez a dolog pont megtörtént velem, akkor hülyének néztek? - fordult körbe, mire mindenki megrázta a fejét ezzel nemlegest választ adva - Akkor, igen hiszek benne. - bólintott mosolyogva, bennem pedig ebben a percben valami felfordult. Egyszerre éreztem fájdalmat és boldogságot. a franc ez? Mi történik velem? 

- Szóval arra célzol, hogy szerelmes vagy? - kérdezte felvont szemöldökkel izgatottan Abby. 

- Hát.. Igazából még nem hívható ez az egész szerelemnek.. De ja nagyon tetszik a lány. Mint kivülről, mint belülről. - mondta Luke, mire a többiek elkezdtek húú-zni ő pedig ettől, zavarba jött.

- De cuki, amikor zavarban van - nevettem fel, és miutan Lili értetlenül nézett rám, csak akkor esett le, hogy mit is mondtam.

- Te tényleg.. - mutatott rám.

- Mi? Nem gondoltam komolyan! - kezdtem egyből tiltakozni. 

- Mia.. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Nem kell előttem titkolóznod. - fordúlt velem szembe. - Ha tetszik neked Luke, akkor teljes mértékben megértem - bólogatott.

- Mi? Dehogy tetszik! - csattantam fel - Higy találhatsz ki ilyen baromságot? - nevettem fel cinikusan.

- Mia! - szólt rám felvont szemöldökkel. Nem hitt nekem. 

- De hisz csak pár napja ismerjük egymást! - értetlenkedtem.

- És? Ez miben akadájoz meg? - vont vállat - Hallottad. Te is tetszel neki. Az első perctől fogva! - utalt az előbb elhangzott TV-s beszélgetésre.

- Én? Valamit rosszul hallottál! Biztos, hogy nem rólam beszélt, mert mint már említettem, még csak két ismétlem KETTŐ napja ismerjük egymást! - pattantam fel, majd elkezdtem fel-alá sétálni Lili előtt. Még szerencse, hogy nem szédült el.

- Én meg mint említettem, ez nem jelent semmit! - ült továbbá is teljesen nyugodtan a kanapén.

- Ahj Lili.. - adtam meg magam, és szomorúan rogytam le mellé. - Én nem akarok senki iránt semmit sem érezni! Csak a nyáron vagyunk itt! Úgy sem lehetne semmi belőle, ha most itt összejönnék valakivel.. - túrtam a hajamba.

- Ez nem biztos Mia.. Nézd, igazad van, de biztosan meglehetne valahogy oldani! - próbált bíztatni. 

- Lehet, de nem lesz semmi. Nekem nem tetszik Luke.. - úgy érzem, kezdem magam meghazudtolni..

- Ahogy akarod, ezt csak te tudod magadban eldönteni. - mosolyodott el - De ne feledd! Nem hazudtolhatod meg önmagad, és nem tilthatod meg magadnak, hogy boldog legyél! - figyelmeztetett. Mintha csak olvasna a fejemben, és tudta volna, hogy most pont egy ilyen erősítő, baráti mondatra van szükségem.

Igaza van, nem hazudtolhatom meg magam. Talán, egy ici-picit bejön Luke. De semmi komoly érzelem nincs. És nem is szeretném, hogy legyen...

6. Fejezet - Tetszel neki

- Jó lenne, ha egy kicsit szednétek a lábatokat! - kiáltott hátra nekünk a tanár.

- Ahj, én már nem birok többet sétalni! - kiáltotta el magát Lili.

- Nemsokára itt lesz egy kávézó. Oda bemehetünk! - intett a tanár, és olyan tempóban, mintha valami lenne a seggében, sétált tovább.

- Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen gyors? - fujtattam egyet. - Mintha egy rakéta lenne a seggében, komolyan mondom! - ráztam meg a fejem.

- Ja. Utálok sétálni! - nyöszörgött  barátnőm mellettem.

- Mostmár én is.. - motyogtam, és magam elé nézve haladtam tovább.

- Nos, itt is van a kávézó! - állt meg a tanár, és ez mind olyan gyorsan történt, hogy én speciel alig tudtam reagálni erre, ezért neki mentem az előttém sétálónak.

- Bocsi.. - húztam el a számat. 

- Semmi baj! - mosolygott rám, majd visszafordúlt a tanárhoz.

- Induljunk be! Aki szeretne venni valamit, az beáll a sorba, aki nem, az pedig leül valahova. - magyarázta el nekünk, a nagyon bonyolult ( irónia remélem érzitek ) menetrendet, majd benyitott a Starbucks-ba.

- Legalább valami jó helyet választott. - súgta oda nekem Lili, amint beléptünk a kávézóba.

- Ja, meg is lep, de biztos valaki segített neki választani! - nevettem fel, majd körbenéztem, és a szemem megállapodott, egy kis box-nál. - Üljünk le oda! - mutattam az említett helyre mire Lili csak bólintott egyet és megindúlt arra.

- Sziasztok! Hozhatok nektek valamit? - lépett oda hozzánk egy ( elégge helyes ) fiú.

- Helló, én egy epres Milk Shaket szeretnék kérni - mosolyogtam rá angyalian.

- Rendben. - írta fel vigyorogva a rendelésem. - És neked? - pillantott Lilire.

- Én egy csokis Milk Shaket kérek. - mondta el ő is, hogy mit szeretne. Ahoz képest, hogy egyikőnk sem akart rendelni semmit... Most mind a ketten gazdagodunk egy fincsi itallal. Ráadásul 'házhoz szállítják'. 

 A fiú bólintott egyet, majd visszaindúlt a pult mögé , ám út közben még egyszer rám pillantott és kacsintott egyet.

- Huha. - húzogatta a szemöldökét Lili.

- Mi van? - nevettem fel.

- Úgy látom valakinek tetszik valaki.. - forgatta meg a szemét mosolyogva.

- Hát, igen eléggé helyes srác. - és amint kimondtam ezt a mondatot, egy alak csapódott be mellém ( szó szerint ) és egy Lili mellé plusz még kettő elénk.

- Azt a rohadt - ugrottam fel ijedtembrn. 

- Sziasztok! - köszöntek vigyorogva kórusban Ashtonék.

- Szívesen látunk titeket, meg minden, de máskor ne hozzátok rám a szívbajt kérlek! - vicsorogtam rájuk.

- Bocsi Mia - lökött meg a mellettem ülő Luke, és belepuszilt a hajamba. Oké.. Ez furcsa volt..

- Huhu, Mia jön a pasid! - nevetett fel Lili, és ezzel a "pasi" üggyel a pincérre célzott.

- Parancsolj. - tette le elém - egy nagyon finom Milk Shake egy gyönyörű lánynak. - vigyorodott el. - És még valami. - csúsztatott egy cetlit a poharam alá, miközben végig a szemembe nézett, majd tekintete hirtelen rátévedt a mellettem ülő Luke-ra. És az arckifejezése teljesen megváltozott. Már nem ez a 'laza és menő vagyok' stílus volt rajta felfedezhető, hanem teljesen lefehéredett, és mintha csak félne valamitől, behúzott nyakkal szolgálta ki barátnőmet. 

- Öhm..  Ez pedig a tiéd. - tette le sietve Lili elé a rendelését, és amilyen gyorsan csak tudott elhúzott.

- Ez furcsa volt. - szólaltam meg én először, mire a fiúkból kitört a nevetés.

- Min nevettek? - értetlenkedtem, majd tekintetem Lili-re vezettem, ő pedig csak megrázta a fejét, és beleivott az innivalójába.

~*~

- Min gondolkozol? - kérdezte barátnőm, immáron már a liftben állva. 

- Nem értem, még mindig ezt a fiút.. - ráztam meg a fejem. - Az elején még minden rendben volt, aztán meg úgy megváltozott, és beijedt, mintha halottat látott volna! - értetlenkedtem, Lili pedig csak csendben sétalt mellettem. Ez nem vall rá!

- Mit tudsz? - torpantam meg pár lépésre a hotel szoba ajtajától.

- Én? Hogy mit? Semmit. Mit tudnék? - hablatyolt össze-vissza. Aha, szóval titkol valamit.

- Ki vele! Mit titkolsz! - szűkítettem össze a szemem, és rámutattam.

- Semmit! - tette fel a két kezét.

- De! - vágtam rá egyből - Miért nem mondod el nekem? - sóhajtottam fel.

- Ahj, Mia. - húzta el a száját.

- Igen, így hívnak! - bólintottam.

- Ha-ha. Vicces - fintorodott el.

- Na! Mond már! - siettettem. Kezdtem kiváncsi lenni.

- Az van.. Hogy.. Szóval... Luke miatt változott meg olyan hamar a pasi hangulata - nyögre ki nagy nehezen.

- Mi? - értetlenkedtem - Luke-nak mi köze van ehez? - ráztam meg a fejem.

- Hát.. Amikor a poharad alá csúsztatta a számát.. Akkor.. Luke eléggé csúnyán nézett rá.. - magyarázta.

- Nem értem. - ráztam meg a fejem. - Miért csinálna ilyet?

- Ahj, mert tetszel neki az isten szerelmére! - kiáltotta el magát, majd kivette a kezemből a kulcsokat és bement, engem pedig ott hagyott teljesen lefagyva a folyosón.

5. Fejezet - Zavarunk...?

- Meddig durcázol még? - jelent meg az ajtóban Luke.

- Én nem is durcázom. - mondtam teljesen semleges arckifejezéssel, ezzel is hergelve őt. 

- Persze. - mosolyodott el féloldalasan, majd ellökte magát az ajtótól, és lehuppant mellém, aztán elkezdte az arcomat fürkészni.

- Ne bámulj.. - motyogtam, miközben a tekintetem folyamatosan a TV-n tartottam.

Nem válaszolt, csak folytatta tovább, én pedig fogtam egy párnát és ar arcára szorítottam. 

- Héé! - kiáltotta el magát, miközben magával rántott, így én a csípőjére kerültem.

- Megfulladok! - emelte fel a két lábát.

- Dehogy fulladsz! - nevettem el magam, és egy pillanatra elvettem az arcáról a 'gyilkos eszközt'.

- Levegő! - nyögött fel, mintha tényleg fulladozna.

- Hülye. - ráztam meg a fejem nevetve, és már száltam volna le, de Luke a kezét a csípőmre rakta, ezzel megakadájozva engem a mozgásban.

- Engedj el, vagy megint megfolytalak. - fenyegettem meg. 

- Hogy, ha nincs mivel? - dobta gyorsan el a párnám a szoba másik sarkába.

- A kezemet is a szádra tudom szorítani! - adtam egy szerintem frappáns választ.

- Biztos vagy benne, hogy megtudnád te ezt tenni velem? - vigyorodott el kajánul, majd az ujjait becsúsztatta oldalra a bugyim gumisabb részébe aztán meghúzta azt, és amikor elengedte az anyag nagyot csattant a bőrömön.

- Te.. - kezdtem volna bele, hogy kioktassam, hogy még is mit képzel magáról, de Liliék benyitottak az ajtón.

-Ohóó, úgy látom zavarunk! - tette fel a két kezét Ash.

- Nem! Nem zavartok! - pattantam egyből fel , és magamra tekertem a takaróm.

- Akkor.. Mi volt ez.. - mutogatott az ujjával össze vissza Calum.

- Megakartam folytani azzal a párnával - mutattam az említett darabra a sarokban - mert csesztetett! - fontam össze a mellkasom előtt a karom.

- Áhá! - csapott a fejére Ashton. - Mostmár mindent étek! - bólogatott mindent tudóan, mire én csak lemondóan megráztam a fejem, és visszaültem a helyemre tovább TV-zni.

                           ~*~

- Ez így nem jó! - csapott a térdére Calum. 

- Kop-Kop! - kopogtatott valaki az ajtón. Sosem értettem, hogy miért kell kopogni és ezt is mondani egyszerre.. 

- Kinyitom. - pattantam fel a kanapéról, majd odasétáltam az ajtóhoz. - Igen? - tártam ki nagyra.

- Szervusz Mia. - találtam a tanárral szembe magam.

- Öö. Jó napot! - torpantam megy egy kicsit ugyan is, szerintem nem nagyon örülne annak, ha meglátná a 4 fiút.

- Lili? - kérdezte mosolyogva.

- A..öhm... Nappaliban van, és a TV-t nézi. - ki kell találnom gyorsan valamit.. -  Az az igazság, hogy éppen sorozat nézés közepén vagyunk.. - kezdtem el birizgálni a hajam. Sosem voltam jó a hazudozásban, meg nem is nagyon szerettem azt tenni.

- Értem, nos én csak azért jöttem, hogy megnézzem minden rendben van- e és , hogy szóljak, nemsokára megyünk együtt sétálni. Kötelező jönni! - mondta, mielőtt feltehettem volna a kérdést.

- Rendben.. - dünnyögtem, majd elköszöntünk egymástól, én pedig becsapva az ajtón, visszasétáltam a nappaliba a többiekhez.

- Mizu? - pillantott rám Lili. 

- Lent kell gyülekeznübk, mert nemsokára megyünk valahova sétálni, és kötelező menni. - húztam el a számat, majd lehuppantam vissza Ashton mellé.

- Akkor nekünk is menni kell? - biggyesztette le az ajkait a mellettem ülő kócos hajú rocker.

- Hát...gondolom. - nevettem fel - Ha nem szeretnétek itt ülni egyedül, akkor igen! - csaptam a térdemre, felálltam, és megálltam előttük.

- Hé! - kiáltott fel Michael. - Nem látom a TV-t! - morgott egyet, mire én csak felnevettem, és kinyomtam a készüléket.

- Na, mindenki készüljőn! Nem szeretnék elkésni! - tapsoltam kettőt, a válasz pedog csak 5 sóhaj volt, majd mint a lajhárok, olyan lassúsággal kezdtek el mozogni.

4. Fejezet - Vita

- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte, különleges módon angolul. Gondolom azért, hogy a fiúk is értsék.

- Ugyan azt amit te. - tolom Luke-ot arrébb, hogy lássam őt, és miután Virág észrevette, hogy ki mögül lépek elő, a  feje színe elkezdett hasonlítani, a paradicsoméhoz.

- Mi az? - kérdeztem értetlenül az arcszínére utalva.

- Nem megmondtam, hogy ő az enyém? - váltott át magyarra. Aha szóval innen fúj a szél.

- Miről beszélsz te? Ő nem egy tárgy, hogy birtokolhast! Meg semmi közünk egymáshoz! Nem is tetszik! Basszus ez hihetetlen! - nevettem fel hisztérikusan. Persze, hogy kiakasztott, hisz hülyeségeket beszél!

- Ajánlom is, hogy ne legyek köztetek semmi! - mondta, majd rám mutatott, mintha fenyegetne.

- Hogyan lenne bármi is köztünk, hogyha ma találkoztunk először és utóljára? - értetlenkedtem. Hah, erre már nem tud mit mondani. 

- Ehm, bocsi, de lehetne angolul? - kérdezte nevetve Ashton.

- Persze. - fintorodtam el, ahogy Virágra néztem, majd visszaültem a székbe.

- Ez a nő beteg.. - súgta oda nekem Lili.

- Tudom. - ráztam meg a fejem idegesen, és tovább néztem, ahogy drága fő ellenségem a fiúkkal jópofozik.

~*~

- Hát örülök nagyon, hogy megismerhettelek titeket! - mondtam a fiúknak, ugyanis a Taxi már megérkezett és kint várakozott ránk.

- Mi is örülünk neki nagyon! - ölelte magához a barátnőmet Calum, majd engem is és ezt megismételtük Ashtonnal Mikey-val és Luke-kal is.

- Meddig lesztek Sydney-ben? - kérdezett rá Ashton még mielőtt kiléptünk volna az ajtón.

- Egész nyáron. - válaszolt neki mosolyogva Lili.

- Akkor.. Nem tudnánk még találkozni..? - szólalt meg  Calum és láttam rajta, hogy zavarba jött.

- Öhm..de az nagyon jó lenne.. - csillant fel Lili szeme.

Én a tekintetem a többiekre vezettem, akik szívecskéket mutogattak Calum feje felett, és ennek hatására pedig akaratlanul is elnevettem magam.

- Na menjünk. - intettem a fejemmel, még mindig kuncogva.

- Várj! - szólt ismét utánunk Calum - A telefonszámod megadod? - mutatta fel a készülékét.

- Persze - vette elő az övét is barátnőm, és kicserélték egymás számát.

~*~

- Jó reggelt! - ugrott az ágyamra Lili.

- Miért? Miért kell felkelteni? - kérdeztem tőle, majd felnyögtem és a fejemet belefurtam a párnámba.

- Mert vendégek jönnek. - ugrott fel izgatottan és beslisszolt a fürdőbe.

- Persze, vendégk. Ki jönne ide, mikor a sulival vagyunk? - tettem fel magamban a kérdést, és szépen visszaaludtam....

- Jó reggelt álomszuszék... - sepert ki valaki egy tincset az arcomból. Az érintése annyira jól esett, hogy nem akartam kinyitni a szemem, ám a hang ami hozzá tartozott számomra félig meddig ismeretlen volt, ezért kinyitottam a két látókámat, majd amikor elém tárult Luke arca, hátraugrottam, és ennek köszönhetően leestem az ágyról.
- Béna. - nevette el magát, majd felállt, és elém lépve kinyújtotta a kezét. Én belekapaszkodtam, ő pedig felrántott a földről, és egy kicsit közel kerültem hozzá... Ezért ahogy elengedte a kezem, hátráltam egy lépést.
- Mit csinálsz te itt? - tettem fel a kérdést, miután egy kicsit magamhoz tértem.
- Lili hívott át minket, de valahova elmentek Calumékkal, engem pedig megbíztak arra, hogy keltselek fel. - vonta meg a vállát mosolyogva, és eléggé feltűnően végigmért.
- Tetszik a bugyid. - mondta vigyorogva, nekem pedig csak akkor esett le, hogy egy elsónemű és egy bő pulcsi van rajtam. 

- Hé! - húztam lejebb gyorsan a felsőt, és bebugyoláltam magam a takarómba.

- Nyugi, már láttam ilyet, semmi újat nem mutatsz! - legyintett lemomdóan, és elterült az ágyamon.

- Tudod, ez bunkó volt. - szegeztem fel az orrom, majd dobbantottam egyet, és kimentem a két hotelszoba előterébe, ahol van egy kisebb nappali, és konyha, majd ott leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t.

3. Fejezet - Koncert

- A jegyeket kérem! - mondta kedvesen az előttünk álló kb. 2 méteres biztosnágiőr.

- Parancsoljon. - nyomta a kezébe a két papirlapot Lili, mire a pasas egy ilyen kis szerkezettel leolvasta a kódot, és miután a képernyő bezöldüld azzal a felirattal, hogy "szabad" beengedett minket.

- Gyere, gyere jó helyre kell kerülnünk! - ráncigált a kezemnél fogva.

- Nyugi már! Megyek, csak ne rángass! - kocogtam oda mellé, és felvettem a tempóját. 

- Jó, de tudom, hogy te képes vagy órákig itt keringeni a tömegben! 

- Hé! Ez azért nem igaz! Csak akkor, ha nem nagyon érdekel a koncert, vagy az az esemény, amire megyünk! - magyaráztam ki magam a vádjai alól.

- Itt tökéletes lesz! - állt megy egy korlátnál, amiről pontosan ráláttunk a színpadra. Egy elég észrevehető helyet talált...

- Jézus istenem.. - mondtam, amikor megpillantottam azt a személyt, akit nagyon nem akartam.

- Mi az? - kérdezte Lili.

- Nézd - mutattam pontosan a színpad elé.

- Az ott.. - hunyorgott, hogy jobban lássa.

- Aha, az ott Virág. - fontorodtam el. Szóval tényleg ide készült.

- Ah nem hiszem el, ez mindenhol ott van. - dobbantott egyet a lábával. 

- Ja, és engem fenyegetett meg, hogy vigyázzak magamra, mert az After Party-n ő szerzi meg Luke-ot és nem én - nevettem fel. 

- Ehh.. Ez beteg.. - rázta Lili is a fejét nevetve.

- 5 - kapcsolódtak le a fények, és a ha hangfalakból felcsendűlt a visszaszámlálás egy dallammal.

- 4 - mindenki jobban és hangosabban kezdett el sikítani.

- 3 , 2 , 1 - mindenki velük együtt ordított, majd az utolsó szám után felcsendült ( ha jól tudom ) a What I Like About You. 

Igen, kénytelen voltam megtanulni a zenék címet, ugyanis Lili egész nap csak róluk beszél, és tőlük hallgat zenét.

- Ez A What I Like About You! - ugrált mellettem ordibálva Lili. Igen, szóval ez tényleg az.

~*~

- Köszönjük Sydney! - kiabált a mikrofonba a piros fejű.

- Jó újra itthon lenni. - tette a szívére a kezét a dobos, mire még hangosabban kezdtek el sikítani a rajongók.

- Mivel befejeztük a turnét, és ez az utolsó megállónk. - beszélt a mikrofonba Calum. Igen az ő nevét tudom, ugyanis Lili mindig róla álmodozik, és rá csorgatja a nyálát. - Ezért az Amnesia című szám közben lesz egy kis változatosság.. - mondta vigyorogva.

- Ahw, nézd milyen édesen mosolyog! - mutatott Calumra Lili, mire én csak mosolyogva megforgattam a szemem, aztán körbe néztem a színpadon. A tekintetem pedig megakadt a szőkén. Vagy képzelődök, vagy pedig tényleg pont engem néz. Vagy valaki mást mögöttem. 

Körbenéztem, és mivel a hátamnál, csak a fekete fal volt, ezért Lili oldalát megböltem, mire ő odakapott, és a szőkeség pedig felkuncogott.

- Ez tényleg engem bámul? - pillantásomat nem vettem le róla, nem is tudom miért..

- Úr isten.. - mondta visszafolytott lélegzettel. - Igen! Luke téged bámul! - sikitott fel, mire a mellettünk lévők Lili-re kapták a tekintetüket. 

- Nézd most meg rajtam nevet! - tapsikolt, miközben rá mutatott.

~*~

After Party. 

Az a dolog, ami a legkevésbe hiányzott az életemből. Miért vagyok én itt? Miért hagytam én magam erre az egészre rábeszélni? 

Rendben bevallom, a koncert nem volt olyan rossz.. Sőtt.. De akkor is! 

Az After-re gondolom csak a legnagyobb rajongók jönnek! És én nem vagyok az.

- Ne csináld már Mia. Nem csak a legnagyobb fanoknak van ez kitalálva! - nevetett fel, majd magához ölelt. - Dee, most gyere menjünk oda a fiúkhoz! Muszáj egy képet csinálnom velük! - ugrott egyet.

- Menjünk. - nevettem fel, mire ő megragadta a kezem és beállított a nagy sorba.

- Sziasztok! - köszöntek nekünk a fiúk.

- Hali. - intettem, majd megálltam velük szembe és mosolyogva végignéztem, ahogy Lili megöleli mindegyikőjüket.

- Annyira nagyon imádlak titeket! - mondta, majd a szívére tette a kezét.

- Köszönjük nagyon, mi is téged. - mondta vigyorogva Calum, és még egyszer megölelte Lili-t, aki teljesen elpirult. 

- És te kis szépség ki vagy? - jött egy hang mellőlem. Felpillantottam a hang irányába, és szembe találtam magam a szőkeséggel. Illetve én csak a mellkasa alljáig értem, ezért.. Na mindegy.

- Parancsolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Azt kérdeztem, hogy te ki vagy?! - nevetett fel.

- Egy lány. - vontam vállat, majd tovább néztem, ahogy Lili Calum-mal és a többiekkel beszélget.

- Hm. Egy lány. - bólogatott.

-  Miért nem mész vissza a többeikhez? - kérdeztem tőle - Nélküled nem teljes a banda. 

- Hát. Megláttam itt egy magányos szomorú lányt, és gondoltam felvidítom! - mosolygott rám.

- Nem vagyok szomorú. - mondtam neki, és kénytelen voltam magamnak bevallani, hogy jól esett ez a gesztus tőle. - Amúgy meg nem kellett volna velem foglalkoznod. A többieknek nagyobb szükségük lenne rád, hisz nepélküled nem teljes a banda! - mondtam neki, mire ő megvonta a vállát.

- Luke! - kiáltott ide neki Calum. - Gyere képet készíteni!

- Igérd meg, hogy nem mész el! - fordúlt felém, mire én csak érthetetlenül pillantottam rá. - Nézd, ülj ide le. - húzott ide nekem egy széket, amin aző neve állt.

- Ööh, oké. - pattantam fel rá, majd végignézte , ahogy Lilivel fotózkodnak egy kört.

A rajongók jöttek, mentek, mi pedig nagyon jól szórakoztunk.

- Luke, hagyd már abba! - kiáltottam el magam nevetve, ugyanis éppen engem csikizett. 

- Sziasztok! - nyitódott az ajtó, majd 3 ismerős alak lépett be rajta. 

- Ó ne! - sóhajtottam fel, majd próbáltam valahogy elbújni Luke mögé.

- Hé, mit csinálsz? - kérdezte nevetve.

- Bújkálok! - jelentettem ki egyszerűen, és még szerencse, hogy Lili éppen a WC-n volt. 

- De miért? - értetlenkedett.

- Mert ismerem ezeket a lányokat. És ki nem állhatjuk egymást. - suttogtam. - Legyen egyenlőre ennyi elég.

- Rendben! - mondta.

- Hú halljá... - lépett be Lili pont a legrosszabbkor a hátsóajtón. - Óóó. - húzta el a száját, amikor észrevette, hogy kik is vannak éppen a szobában.

- Lili? - kérdezte érthetetlenül Virág. 

- Igen, ez a nevem. - válaszolt neki magyarul, mire a fiúk csak a szemöldöküket ráncolva nézték őket.

Hjajj..úgy érzem ennek a találkozásnak vita lesz a vége...

2. Fejezet - Hulla fáradtan

- El sem hiszem. - dobtam le magam a hotelszobánk ágyára. ( Lilivel közöset kaptunk ezaaaaaz.)

- Végre. - dőlt le ő is mellém.

- Párna, takaró. - öleltem magamhoz az említett dolgokat, mire barátnőm felnevetett, majd felállt és a táskájában kezdett turkálni.

- Mit keresel? - kérdeztem tőle, miközben Anyának írtam egy SMS-t, hogy megérkeztünk.

- Ja........ csak ezekeeet - mondta, miközben kihúzta a két SOS jegyet a tasiból.

- Ahhh. - döntöttem hátra a fejem a párnákba, amint megláttam a papírdarabokat.

- Nyugi már, nem lesz olyan szörnyű, és tudod. Calum nagyon helyes.. - húzogatta a szemöldökét.

- Álmodozz csak dovább Csipkerózsika. - nevettem fel. - 0 az 1.000.000-hoz, hogy azok minket valaha is észrevesznek. - ráztam meg a fejem.

- Ne már! Most miért kell romba dönteni az álmaim? - biggyesztette le az ajkait.

- Én csak a valós tényeket közlöm veled, nehogy a végén még tényleg elhidd ezeket a marhaságokat. - pattantam én is fel, és az utamat a fürdőbe vezettem, ugyanis ha már koncertre megyünk, akkor ne legyek büdös a többi (gondolom) tiszta ember között.

- Bármi megtörténhet! - mondta mindenttudóan.

- Ne mond már, hogy több millió ember közül pont téged vesznek észre! - nevettem fel hitetlenkedve.

- Mondom, bármi! - mondta selytelmesen, majd bezárta a fürdőszoba ajtaját.

~*~

- Nem is tudom mit vegyek fel! - állt a szekrény előtt teljesen bezsongva.

- Nem mindegy? Nem kell oda kiöltözni. - vontam meg a vállam, majd tovább nyomkodtam a telefonom.

- Persze, neked könnyű. Felkapsz magadra egy fekete farmert, fekete Converst és a változatosság kedvéért egy fekete Nirvana vagy Ramones pólót, és már kész is vagy. - fújtatott.

- Váltsd át te is a ruhatárad és egyszerűbb lesz! - mondta neki nevetve, amit ő abszulút nem díjazott.

- Ahj fogd már be, és inkább segíts! - nondta nyávogva, mire felálltam és kivettem neki valamit a szekrényéből.

Mia ruhája

Lili ruhája

- Megyek és szólok a tanárnak, hogy elmegyünk. - indultam meg az ajtó felé, miután már készen voltunk a készülődéssel.

- Oké, én addig megcsinálom a hajam. - indúlt be a fürdőbe.

Gyorsan megkerestem a tanár szobáját, aki ezen az emeleten ránk figyel, majd bekopogtam hozzá.

- Szervusz Mia! - köszöntött mosolyogva.

- Jóestét tanárnő! - vettem fel egy angyali mosolyt az arcomra.

- Miben segíthetek? - kérdezte.

- Kiszeretnénk Lili-vel menni. - mutattam a lift felé.

- Ó máris? Hisz még csak pár órája jöttünk. - ráncolta a szemöldökét.

- Igen, mert a városban van a kedvenc bandája, és ömm, csak megszeretné őket nézni, ahogy bemennek a hotelükbe. - találtam ki valamit gyorsan. Csak nem mondhatom neki, hogy koncertre megyünk! 

- Hát rendben. - mosolygott. - Elengedlek titeket. - mondta, majd a folyosó végén feltűnt Virág és a két csatlósa. 

- Tanárnő! - szólalt meg Virág.

- Mondjad. - fordúlt hozzájuk is ugyan olyan kedvességgel, mint hozzám.

- Ki szeretnénk menni! - mondta ő is angyaliam mosolyogva.

- Ó hát ti is? Kitalálom. A kedvenc bandádat szeretnéd látni, legalább csak annyira időre, amíg besétálnak a hoteljukba. - Virág elöször érthetetlen fejet vágott, majd rám pillantott és gondolom leesett neki, hogy miről is van szó.

- Ó igen persze! - bólogatott.

- Hát rendben. Vigyázzatok magatokra és egymásra! Bármi van tudjátok egymás és az én telefonszámonat is! - mondta, majd elköszönt tőlünk és bezárta az ajtót.

És én pedig már fordúltam is meg, hogy visszamenjek Lili-hez a szobába, de Virág megállított.

- Mia, ha azt hiszed, hogy Luke a tiéd lehet, nagyot tévedsze! Én fogom megszerezni magamnak az after party-n ! - mutatott rám.

- Hidd el, hogy egy cseppet sem érdekel engem az a fiú! - nevettem fel, majd bementem vissza Lili-hez. Ugyanis már idő volt.

1. Fejezet - Indulás

Reggel ( reggel? 4 óra van ember! ) anya keltett.

- Kelj fel napsugár! - nyitott be boldogan.

- Nem akarok. - húztam a fejemre a takaróm nyöszörögve.

- Ha leszeretnéd késni a repülőt, akkor aludj nyugodtan. - szinte láttam magam előtt, ahogy megrántja a vállát, mintha nem érdekelné őt.

- Még kérek 5 percet - mutattam a kezemmel az említett időt, mire ő fogta magát és lement. Ezt onnan gondolom, hogy bezáródott az ajtó.

- Mija! - totyogott be pár perc múlva a hugom.

- Szia hercegnő. - emeltem fel a fejem a párnából mosolyogva. - Hát te már ilyen korán fent vagy? - fordultam felé, és segítettem neki bemászni a takaróm alá.

- Iden anya azt mondja hogy elmész - biggyesztette le ajkait.

- De nem örökre manó. - simítottam meg a fejét mosolyogva.

- Hijányozni fogsz. - ölelt magához a kis kezeivel.

~*~

- Anya, az ágyban még te csesztettél, hogy keljek fel, akkor most miért nem húzod végre a cipődet, és indulunk? - toporzékoltam az ajtóban állva. 

- Mia, nem én jelentettem be indulás előtt pár perccel, hogy éhes vagyok! - mondta, majd már jött is ki a konyhából, hogy gyorsan felvegye a cipőjét. 

- Apádtól elköszöntél? - kérdezte.

- Igen, és már el is ment, mert azt mondta, hogy dolga van. - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne. Pedig persze, hogy érdekelt. Hisz imádom őt! Ő a legjobb apa a világon.

- Akkor induljunk. - kapta fel a táskáját, majd Lolát is, és kinyitott ajtóval magamra hagyott gondolom, hogy zárjam be.

- Köszi! - kiáltottam oda neki.

- Mia, ne mond, hogy 17 évesen nem tudsz bezárni egy ajtót! - kiáltott rám, miközben testvéremet kötötte be az ülésbe.

Morogva becsuktam, majd a kulcsot is elfordítottam benne, ééés még le is ellenőriztem.

- Mehetünk? - pillantott rám félszemmel, amint beültem mellé az anyósülésre.

- Csináljuk! - bólintottam.

~*~

- Miaaaaa! - hallottam meg barátnőm hangját, majd rá pillanatra felfedeztem őt, ahogy mint az állat felém fut.

- Lili! Nehogy rám ugorj! - tettem magam elé a kezem, ezzel ledobva a földre a csomagjaim.

- Már késő! - kiáltotta, és a nagyendülete miatt, mind a ketten nevetve a földön végeztük.

- Csak 2 napig nem láttuk egymást. - fogtak meg a csípőmet, mert elkezdett fájni.

- Tudom. - mosolygott rám, majd felpattant, és engem is felhúzott.

- Úgy látom anyáék már egymásra találtak. - mondta az említett személyek felé mutatva.

- Normális emberek még ilyenkor alszanak. - mondtam, amint elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt, ami pontosan 5-öt mutatott. 

- Nem értem miért kell ilyenkor indulni. - rázta meg a fejét fájdalmasan.

- Azért, hogy legalább ne estére, hanem delutánra odaérjünk.. - húztam el a számat. Aztán feltüntek a többiek is. Mások ennek gondolom örülnének. De én cseppet sem voltam boldog. Ugyan is Virág is köztük volt. És hogy ki is ő? Az iskolában mindenki őt isteniti. Hogy mennyire tökéletes bla bla bla. És nekem ezzel még nem is lenne semmi bajom, ha nem az ős ellenségem lenne, és nem engem fogott volna ki magának, mint csesztetőpartnert(?). 

- Nahát Mia. - állt elém mosolyogva. - Feltudtál kelni? Azt hittem, hogy hosszú éjszakád volt.. Ja bocs! Neked olyan sosem lesz. - nevetett fel. Ez csak szerintem volt egy elég gyenge beszólás?!

- Virág, most nagyon nincs kedvem a szarságaidhoz. - mondtam, majd leintettem, és Lilivel visszasétáltunk a szüleinkhez, hogy elköszönjünk tőlük.

"Az Ausztráliába utazó utasainkat kérem kezdjék meg a felszállást, ugyanis a gép hamarosan indul." 

Prológus.

- Mia fogadtunk és megigérted! - ugrált körülöttem Lili. 

- Örülj neki, hogy elmegyek veled Ausztráliába, nem hogy még ezeket is megnézzem. - nevetek fel fájdalmasan. 

- Nem hiszem el Mia! Fogadtunk, te vesztettél, sőtt, még meg is igérted, hogy eljössz velem az 5sos koncertre!! - biggyesztette le az ajkait. Ahj, ezzel valahogy mindig sikerül meghatnia...

- Nem hiszem el.. - dünnyögtem magamban, és ő máris tudta, hogy nyert ügye van.

- Úr-is-ten! Tudod milyen jól fogunk szórakozni? - állt elém, és a két keze közés szorította az arcom.

- Hát persze... - forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Na menjünk a tájékoztatásra - szabadúltam ki a kezei közül, és elindúltam a nagy előadó felé.

- Már alig várom, hogy hétfő legyen, és végre indúljunk Ausztráliába. - ugrott egyet mellettem.

- Azt én is várom, de valahogy nem vonz engem ez a koncert - ráztam meg a fejem, majd benyitottam az óriási előadóba, ahol már voltak egy páran.

- Deeee, mint már említettem foga..- kezdett bele, de én nem akartam ezt az egészet még egyszer végighallgatni, ezért befogtam a száját, és leültem az egyik székre.

- Tudom, tudom. Nem kell rá újra emlékeztetni. - nevettem fel. 

- Mindenki csendesedjen el! - szólalt meg az igazgató a színpadon állva. - Nos, remélem mindenki itt van. Ha nem, akkor az információk ismét kilesznek rakva az aulában, és ott ellehet őket olvasni. - bólintott ezzel is biztosítva, hogy ez így lesz.

- Szóval, ez az utolsó tanítási hét, ami azt jelenti, hogy jovőhéten hétfőn indulunk. Egy hotelben fogunk megszálni. Próbáltunk olyat keresni, ami elviselhető, és nem annyira drága. Örömmel közlöm, hogy sikerült is találnunk. - mondta , mire mindenki elkezdett tapsolni. - Sydney-ben leszünk. Lesznek közös programok, de a legtöbb szabadfoglalkozás lesz, ugyanis ezt szavaztátok meg. - hallatszott a hangján, hogy nem nagyon díjjazza az ötletet, de hát ugye ez van ezt kell szeretni. Hehe.

- Innen Magyarországról mennyi kb a repülő út? - kiabált be valaki.

- Elég hosszú. Kb 21 óra - mondta, mire szinte mindenkinek leesett az álla. 

- Nem hiszem el, hogy nem tudták. Én már akkor megnéztem, amikor kijelentették, hogy lehet jelentkezni. Tudni akartam, hogy mire vállalkozom. - ráztám a fejem, miközben Lili-nek magyaráztam.

- Igaz, én is megnéztem - bólogatott egyetértően, majd tekintetünket ismét a tanárra vezettük, és hallgattuk tovább, hog mikor s hol találkozunk.