10. Fejezet - Jól vagy?

- Mia, annyira sajnálom! - ront be az ajtómon Lili.
- Semmi baj, mi lenne a probléma? - törlöm le a könnycseppjeim.
- Ne foglalkozz azzal az idiótával. - dobja le a táskáját, majd bepattan mellém az ágyba.

- Hidd el nem foglalkozok.. - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.

- Akkor miért sírsz? -bökött meg óvatosan.

- Csak... Nem tudom... - sóhajtottam.

- Minden úgy megváltozott ez alatt a két nap alatt, hogy azt el nem tudom mondani.. 

- Igen, ez így van.. - húzta el a száját Lili. - Gyere, menjünk el valahova kajálni. Felejtsük el Luke-ot. - nyújtotta ki a kezét. Kis tétovázás után belementem, és a kezemet az övébe helyeztem ő pedig segített felállni.

- Starbucks? - vonta fel mosolyogva a szemöldökét.

- Starbucks - nevettem fel, majd felkaptam a táskám, és nem törődve az elmosott sminkemmel megindultam az ajtó felé.

~*~

- Hmm - csuktam be a szemem, és hátradőlve élveztem a meleg napsütést. 

- Ugye milyen jó? - ült le mellém Lilla.

- Fantasztikus! - húztam le a napszemüvegem, majd kortyoltam egyet a shakem-be.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg egy pár perc csend után barátnőm.

- Persze. - bólintottam rá.

- Érzel valamit Luke iránt? - nyögte ki egyből azt amire annyira kiváncsi volt.

- Huh.. - nevettem fel kínosan. - Őszintén fogalmam sincs. Félelmetes ez az egész.. Ugyan is még csak 2 napja ismerjük egymást és én szerintem több időre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy valaki iránt érzéseket tápláljon... De amikor megláttam Őt ott azzal a lánnyal.. Valami furcsa érzés hasított át rajtam, nem tagadom. De még nem tudom hova tenni. Nem tudom mi lehetett az. - Talán csak nem merem bevallani magamnak az igazat.. Tettem hozzá magamban. 

- Értem. - mosolyodott el, majd visszarakta a napszemüvegét, és újra hátradőlt a padon a napsütést élvezve.

- Tudod talán Luke sem akart semmit attól a lánytól.. - szólalt meg ismét pár percnyi csend után.

- Ja! - nevettem fel - Akkor mit keresett nála? Tudtommal egy fiú nem visz csak úgy fel egy lányt a szobájába. Ha megtette, akkor annak szándékai vannak. Ki tudja milyenek.. - fintorodtam el, miközben a torkomban egyre nagyobb gombóc keletkezett.

- Nem hinném, hogy Luke olyan típusú. Ha egy ismeretlen ember rápillantana azt mondaná rá, hogy kis félénk jósrác. - mondta, miközben elgondolkodott és úgy folytatta. - Aztán meglátná a szájában a piercinget és..

- És azt gondolnà, hogy mekkora egy arrogáns seggfej, aki nem is foglalkozik a lányok érzéseivel. És jé! Igaza is lenne! - fejeztem be a mondatát idegesen. - Nem szeretnék erről beszélni. 

- Hát jó, te tudod.. - húzta be a nyakát Lili, majd hirtelen ugrott egyet, én pedig nem törődve kikelésével, tovább napoztam.

- Öhmm Mia! Még egy kérdés. 

- Mond. - sóhajtottam fel.

- Mit tennél, ha Luke és Ash éppen felénk közelítenének? - kérdezte kissé zavartan.

- Valószínüleg elhúznám a csíkot. Miért? - pillantottam rá az egyik szememmel, majd amikor ő az ujjával elkezdett mutogatni az ellenkező irányba, mindkét szemem kinyitottam, majd arra fordítottam a fejem. Hát kár volt. 

Luke és Ash éppen céltudatosan haladtak felénk..Megjegyzem elég gyors ütemben.

- Asszem én most lépek. - kaptam fel a táskám, innivalóm és mivel ( nagy szerencsémre ) pont csak arra tudom az utat vissza a hotelbe, mint amerről ők közelítenek minket, ezért kényleten voltam hátraarcot vágni, és gyors léptekket elsietni a park másik végébe.

Ami számomra eléggé ismeretlen.

- Mia várj! - kiáltott utánnam Luke én pedig mintha nem is hallanám tovább siettem. 

9. Fejezet - Ne hazudj saját magadnak!

- Én hülye meg még komolyan beszélni akartam veled! - nevettem fel csalódottan Luke szobája ajtajában állva.
Nem hiszem el, hogy ezt látom. Fáj, nagyon, de miért? Hisz... nem érzek.. Ahj elég volt már Mia! Ne hazudj saját magadnak! 
- Mit? Miről akartál velem beszélni Mia? - pattant fel a csaj mellől felvont szemöldökkel. Komolyan még neki áll feljebb? Hát ezt nem hiszem el.
- Nos. Mostmár semmiről! - léptem egy lépést hátra, és az ajtót becsaptam magam után.
Gyors léptekben céloztam meg a lépcsőt, majd leszaladtam a többiekhez, akik a nappaliban ülve nevetgéltek, de amint megláttam engem, elhalgattak, és kérdő tekinteteket löveltek felém.
- Valaki, vissza vinne a hotelbe? - kérdeztem, és próbáltam az előtörekvő könnyeimet visszatartani.
- Mi történt? - pattant fel elsőként Ashton.
- Vendége van, és nem akartam zavarni.. - forgattam meg a szemem, mire Ash megindult a lépcső felé.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megyek beszélek vele. - válaszolt komoran, majd eltűnik a fal mögött.
- Gyere ide Mia. - áll fel Calum, majd magához ölel, és bennem ott akkor abban a pillanatban tört össze valami. Kibuggyant az első könnycsepp, azt pedig követte a második, és így tovább.
- Shh, ne sírj. - simogatta meg a fejem, és közben próbált csitítani.
- De mit nem értesz azon, hogy NEM FEKÜDTÜNK LE? - hallottuk meg hirtelen Ahton ordítását az emeletről.
- Persze, én meg hülye vagyok! - nevetett fel Luke erőltetetten.
- Miattad! Érted?! Miattad volt annyira letörve! Én pedig bementem hozzá és megvigasztaltam! - kiáltja Ashton teljesen kikelve magából.

- Calum, kérlek vigyél vissza! - nézek rá könyörgő tekintettel.

- Rendben, gyere - sóhajt fel, majd felkapja a kocsi kulcsot a komódról és az ajtót feltépve kisétál a járműhöz.

~*~

- Biztos, hogy minden rendben lesz? - kérdezi meg még egyszer, mielőtt kiszállhatnék.

- Igen, hidd el! Csak most egy kicsit rosszul esett, hogy így nekem esett.. - hazudok neki. Nem szeretek az embereknek hazudni, de most muszáj volt. Nem mondhatom el, hogy érzek valamit iránta, sőt még még csak 2 napja ismerjük egymást, ez lehetetlen! Vagy mégsem...

- Szia! - köszöntem el tőle, majd villám sebességgel beszaladtam a hotelba.

Fel lifteztem a szobánkhoz, és a folyosón nagy szerencsémre össze találkoztam Virággal.

- Ezt nem hiszem el.. - motyogom magamban. 

- Szia Mia! - állt meg az ajtóm mellett. - Hát te merre kószáltál? És hol van Lili? -  kérdezi felvont szemöldökkel. 

- Talán kötelességem beszálmolni neked vagy mi? - nézek rá döbbenten.

- Őszintén szólva.. Cseppet sem érdekel a te kis nyomorult életed - nevet fel - Tudom, hogy Luke-al voltál! - mutat rám fenyegetően - És fogalmam sincs, hogy miket hazudoztál itt magadról össze-vissza, de nagyon úgy tűnik, hogy megkedveltek. - fintorodik el a mondat közben - Nem szeretném még egyszer elmondani! Luke az enyém! Szállj le róla! -   ez a nő beteg! Komolyan kisajátít magának egy olyan személyt, akit nem is ismer?! 

- Nyugodj meg, nem lesz SEMMI, SOHA sem köztünk. - mosolyodok el gúnyosan, majd megsem várva a válaszált kinyitom a szoba ajtaját, s miután beléptem rajta, az orra előtt becsapom.