- Kelj fel napsugár! - nyitott be boldogan.
- Nem akarok. - húztam a fejemre a takaróm nyöszörögve.
- Ha leszeretnéd késni a repülőt, akkor aludj nyugodtan. - szinte láttam magam előtt, ahogy megrántja a vállát, mintha nem érdekelné őt.
- Még kérek 5 percet - mutattam a kezemmel az említett időt, mire ő fogta magát és lement. Ezt onnan gondolom, hogy bezáródott az ajtó.
- Mija! - totyogott be pár perc múlva a hugom.
- Szia hercegnő. - emeltem fel a fejem a párnából mosolyogva. - Hát te már ilyen korán fent vagy? - fordultam felé, és segítettem neki bemászni a takaróm alá.
- Iden anya azt mondja hogy elmész - biggyesztette le ajkait.
- De nem örökre manó. - simítottam meg a fejét mosolyogva.
- Hijányozni fogsz. - ölelt magához a kis kezeivel.
~*~
- Anya, az ágyban még te csesztettél, hogy keljek fel, akkor most miért nem húzod végre a cipődet, és indulunk? - toporzékoltam az ajtóban állva.
- Mia, nem én jelentettem be indulás előtt pár perccel, hogy éhes vagyok! - mondta, majd már jött is ki a konyhából, hogy gyorsan felvegye a cipőjét.
- Apádtól elköszöntél? - kérdezte.
- Igen, és már el is ment, mert azt mondta, hogy dolga van. - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne. Pedig persze, hogy érdekelt. Hisz imádom őt! Ő a legjobb apa a világon.
- Akkor induljunk. - kapta fel a táskáját, majd Lolát is, és kinyitott ajtóval magamra hagyott gondolom, hogy zárjam be.
- Köszi! - kiáltottam oda neki.
- Mia, ne mond, hogy 17 évesen nem tudsz bezárni egy ajtót! - kiáltott rám, miközben testvéremet kötötte be az ülésbe.
Morogva becsuktam, majd a kulcsot is elfordítottam benne, ééés még le is ellenőriztem.
- Mehetünk? - pillantott rám félszemmel, amint beültem mellé az anyósülésre.
- Csináljuk! - bólintottam.
~*~
- Miaaaaa! - hallottam meg barátnőm hangját, majd rá pillanatra felfedeztem őt, ahogy mint az állat felém fut.
- Lili! Nehogy rám ugorj! - tettem magam elé a kezem, ezzel ledobva a földre a csomagjaim.
- Már késő! - kiáltotta, és a nagyendülete miatt, mind a ketten nevetve a földön végeztük.
- Csak 2 napig nem láttuk egymást. - fogtak meg a csípőmet, mert elkezdett fájni.
- Tudom. - mosolygott rám, majd felpattant, és engem is felhúzott.
- Úgy látom anyáék már egymásra találtak. - mondta az említett személyek felé mutatva.
- Normális emberek még ilyenkor alszanak. - mondtam, amint elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt, ami pontosan 5-öt mutatott.
- Nem értem miért kell ilyenkor indulni. - rázta meg a fejét fájdalmasan.
- Azért, hogy legalább ne estére, hanem delutánra odaérjünk.. - húztam el a számat. Aztán feltüntek a többiek is. Mások ennek gondolom örülnének. De én cseppet sem voltam boldog. Ugyan is Virág is köztük volt. És hogy ki is ő? Az iskolában mindenki őt isteniti. Hogy mennyire tökéletes bla bla bla. És nekem ezzel még nem is lenne semmi bajom, ha nem az ős ellenségem lenne, és nem engem fogott volna ki magának, mint csesztetőpartnert(?).
- Nahát Mia. - állt elém mosolyogva. - Feltudtál kelni? Azt hittem, hogy hosszú éjszakád volt.. Ja bocs! Neked olyan sosem lesz. - nevetett fel. Ez csak szerintem volt egy elég gyenge beszólás?!
- Virág, most nagyon nincs kedvem a szarságaidhoz. - mondtam, majd leintettem, és Lilivel visszasétáltunk a szüleinkhez, hogy elköszönjünk tőlük.
"Az Ausztráliába utazó utasainkat kérem kezdjék meg a felszállást, ugyanis a gép hamarosan indul."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése