- Végre. - dőlt le ő is mellém.
- Párna, takaró. - öleltem magamhoz az említett dolgokat, mire barátnőm felnevetett, majd felállt és a táskájában kezdett turkálni.
- Mit keresel? - kérdeztem tőle, miközben Anyának írtam egy SMS-t, hogy megérkeztünk.
- Ja........ csak ezekeeet - mondta, miközben kihúzta a két SOS jegyet a tasiból.
- Ahhh. - döntöttem hátra a fejem a párnákba, amint megláttam a papírdarabokat.
- Nyugi már, nem lesz olyan szörnyű, és tudod. Calum nagyon helyes.. - húzogatta a szemöldökét.
- Álmodozz csak dovább Csipkerózsika. - nevettem fel. - 0 az 1.000.000-hoz, hogy azok minket valaha is észrevesznek. - ráztam meg a fejem.
- Ne már! Most miért kell romba dönteni az álmaim? - biggyesztette le az ajkait.
- Én csak a valós tényeket közlöm veled, nehogy a végén még tényleg elhidd ezeket a marhaságokat. - pattantam én is fel, és az utamat a fürdőbe vezettem, ugyanis ha már koncertre megyünk, akkor ne legyek büdös a többi (gondolom) tiszta ember között.
- Bármi megtörténhet! - mondta mindenttudóan.
- Ne mond már, hogy több millió ember közül pont téged vesznek észre! - nevettem fel hitetlenkedve.
- Mondom, bármi! - mondta selytelmesen, majd bezárta a fürdőszoba ajtaját.
~*~
- Nem is tudom mit vegyek fel! - állt a szekrény előtt teljesen bezsongva.
- Nem mindegy? Nem kell oda kiöltözni. - vontam meg a vállam, majd tovább nyomkodtam a telefonom.
- Persze, neked könnyű. Felkapsz magadra egy fekete farmert, fekete Converst és a változatosság kedvéért egy fekete Nirvana vagy Ramones pólót, és már kész is vagy. - fújtatott.
- Váltsd át te is a ruhatárad és egyszerűbb lesz! - mondta neki nevetve, amit ő abszulút nem díjazott.
- Ahj fogd már be, és inkább segíts! - nondta nyávogva, mire felálltam és kivettem neki valamit a szekrényéből.
- Megyek és szólok a tanárnak, hogy elmegyünk. - indultam meg az ajtó felé, miután már készen voltunk a készülődéssel.
- Oké, én addig megcsinálom a hajam. - indúlt be a fürdőbe.
Gyorsan megkerestem a tanár szobáját, aki ezen az emeleten ránk figyel, majd bekopogtam hozzá.
- Szervusz Mia! - köszöntött mosolyogva.
- Jóestét tanárnő! - vettem fel egy angyali mosolyt az arcomra.
- Miben segíthetek? - kérdezte.
- Kiszeretnénk Lili-vel menni. - mutattam a lift felé.
- Ó máris? Hisz még csak pár órája jöttünk. - ráncolta a szemöldökét.
- Igen, mert a városban van a kedvenc bandája, és ömm, csak megszeretné őket nézni, ahogy bemennek a hotelükbe. - találtam ki valamit gyorsan. Csak nem mondhatom neki, hogy koncertre megyünk!
- Hát rendben. - mosolygott. - Elengedlek titeket. - mondta, majd a folyosó végén feltűnt Virág és a két csatlósa.
- Tanárnő! - szólalt meg Virág.
- Mondjad. - fordúlt hozzájuk is ugyan olyan kedvességgel, mint hozzám.
- Ki szeretnénk menni! - mondta ő is angyaliam mosolyogva.
- Ó hát ti is? Kitalálom. A kedvenc bandádat szeretnéd látni, legalább csak annyira időre, amíg besétálnak a hoteljukba. - Virág elöször érthetetlen fejet vágott, majd rám pillantott és gondolom leesett neki, hogy miről is van szó.
- Ó igen persze! - bólogatott.
- Hát rendben. Vigyázzatok magatokra és egymásra! Bármi van tudjátok egymás és az én telefonszámonat is! - mondta, majd elköszönt tőlünk és bezárta az ajtót.
És én pedig már fordúltam is meg, hogy visszamenjek Lili-hez a szobába, de Virág megállított.
- Mia, ha azt hiszed, hogy Luke a tiéd lehet, nagyot tévedsze! Én fogom megszerezni magamnak az after party-n ! - mutatott rám.
- Hidd el, hogy egy cseppet sem érdekel engem az a fiú! - nevettem fel, majd bementem vissza Lili-hez. Ugyanis már idő volt.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése