9. Fejezet - Ne hazudj saját magadnak!

- Én hülye meg még komolyan beszélni akartam veled! - nevettem fel csalódottan Luke szobája ajtajában állva.
Nem hiszem el, hogy ezt látom. Fáj, nagyon, de miért? Hisz... nem érzek.. Ahj elég volt már Mia! Ne hazudj saját magadnak! 
- Mit? Miről akartál velem beszélni Mia? - pattant fel a csaj mellől felvont szemöldökkel. Komolyan még neki áll feljebb? Hát ezt nem hiszem el.
- Nos. Mostmár semmiről! - léptem egy lépést hátra, és az ajtót becsaptam magam után.
Gyors léptekben céloztam meg a lépcsőt, majd leszaladtam a többiekhez, akik a nappaliban ülve nevetgéltek, de amint megláttam engem, elhalgattak, és kérdő tekinteteket löveltek felém.
- Valaki, vissza vinne a hotelbe? - kérdeztem, és próbáltam az előtörekvő könnyeimet visszatartani.
- Mi történt? - pattant fel elsőként Ashton.
- Vendége van, és nem akartam zavarni.. - forgattam meg a szemem, mire Ash megindult a lépcső felé.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megyek beszélek vele. - válaszolt komoran, majd eltűnik a fal mögött.
- Gyere ide Mia. - áll fel Calum, majd magához ölel, és bennem ott akkor abban a pillanatban tört össze valami. Kibuggyant az első könnycsepp, azt pedig követte a második, és így tovább.
- Shh, ne sírj. - simogatta meg a fejem, és közben próbált csitítani.
- De mit nem értesz azon, hogy NEM FEKÜDTÜNK LE? - hallottuk meg hirtelen Ahton ordítását az emeletről.
- Persze, én meg hülye vagyok! - nevetett fel Luke erőltetetten.
- Miattad! Érted?! Miattad volt annyira letörve! Én pedig bementem hozzá és megvigasztaltam! - kiáltja Ashton teljesen kikelve magából.

- Calum, kérlek vigyél vissza! - nézek rá könyörgő tekintettel.

- Rendben, gyere - sóhajt fel, majd felkapja a kocsi kulcsot a komódról és az ajtót feltépve kisétál a járműhöz.

~*~

- Biztos, hogy minden rendben lesz? - kérdezi meg még egyszer, mielőtt kiszállhatnék.

- Igen, hidd el! Csak most egy kicsit rosszul esett, hogy így nekem esett.. - hazudok neki. Nem szeretek az embereknek hazudni, de most muszáj volt. Nem mondhatom el, hogy érzek valamit iránta, sőt még még csak 2 napja ismerjük egymást, ez lehetetlen! Vagy mégsem...

- Szia! - köszöntem el tőle, majd villám sebességgel beszaladtam a hotelba.

Fel lifteztem a szobánkhoz, és a folyosón nagy szerencsémre össze találkoztam Virággal.

- Ezt nem hiszem el.. - motyogom magamban. 

- Szia Mia! - állt meg az ajtóm mellett. - Hát te merre kószáltál? És hol van Lili? -  kérdezi felvont szemöldökkel. 

- Talán kötelességem beszálmolni neked vagy mi? - nézek rá döbbenten.

- Őszintén szólva.. Cseppet sem érdekel a te kis nyomorult életed - nevet fel - Tudom, hogy Luke-al voltál! - mutat rám fenyegetően - És fogalmam sincs, hogy miket hazudoztál itt magadról össze-vissza, de nagyon úgy tűnik, hogy megkedveltek. - fintorodik el a mondat közben - Nem szeretném még egyszer elmondani! Luke az enyém! Szállj le róla! -   ez a nő beteg! Komolyan kisajátít magának egy olyan személyt, akit nem is ismer?! 

- Nyugodj meg, nem lesz SEMMI, SOHA sem köztünk. - mosolyodok el gúnyosan, majd megsem várva a válaszált kinyitom a szoba ajtaját, s miután beléptem rajta, az orra előtt becsapom.