3. Fejezet - Koncert

- A jegyeket kérem! - mondta kedvesen az előttünk álló kb. 2 méteres biztosnágiőr.

- Parancsoljon. - nyomta a kezébe a két papirlapot Lili, mire a pasas egy ilyen kis szerkezettel leolvasta a kódot, és miután a képernyő bezöldüld azzal a felirattal, hogy "szabad" beengedett minket.

- Gyere, gyere jó helyre kell kerülnünk! - ráncigált a kezemnél fogva.

- Nyugi már! Megyek, csak ne rángass! - kocogtam oda mellé, és felvettem a tempóját. 

- Jó, de tudom, hogy te képes vagy órákig itt keringeni a tömegben! 

- Hé! Ez azért nem igaz! Csak akkor, ha nem nagyon érdekel a koncert, vagy az az esemény, amire megyünk! - magyaráztam ki magam a vádjai alól.

- Itt tökéletes lesz! - állt megy egy korlátnál, amiről pontosan ráláttunk a színpadra. Egy elég észrevehető helyet talált...

- Jézus istenem.. - mondtam, amikor megpillantottam azt a személyt, akit nagyon nem akartam.

- Mi az? - kérdezte Lili.

- Nézd - mutattam pontosan a színpad elé.

- Az ott.. - hunyorgott, hogy jobban lássa.

- Aha, az ott Virág. - fontorodtam el. Szóval tényleg ide készült.

- Ah nem hiszem el, ez mindenhol ott van. - dobbantott egyet a lábával. 

- Ja, és engem fenyegetett meg, hogy vigyázzak magamra, mert az After Party-n ő szerzi meg Luke-ot és nem én - nevettem fel. 

- Ehh.. Ez beteg.. - rázta Lili is a fejét nevetve.

- 5 - kapcsolódtak le a fények, és a ha hangfalakból felcsendűlt a visszaszámlálás egy dallammal.

- 4 - mindenki jobban és hangosabban kezdett el sikítani.

- 3 , 2 , 1 - mindenki velük együtt ordított, majd az utolsó szám után felcsendült ( ha jól tudom ) a What I Like About You. 

Igen, kénytelen voltam megtanulni a zenék címet, ugyanis Lili egész nap csak róluk beszél, és tőlük hallgat zenét.

- Ez A What I Like About You! - ugrált mellettem ordibálva Lili. Igen, szóval ez tényleg az.

~*~

- Köszönjük Sydney! - kiabált a mikrofonba a piros fejű.

- Jó újra itthon lenni. - tette a szívére a kezét a dobos, mire még hangosabban kezdtek el sikítani a rajongók.

- Mivel befejeztük a turnét, és ez az utolsó megállónk. - beszélt a mikrofonba Calum. Igen az ő nevét tudom, ugyanis Lili mindig róla álmodozik, és rá csorgatja a nyálát. - Ezért az Amnesia című szám közben lesz egy kis változatosság.. - mondta vigyorogva.

- Ahw, nézd milyen édesen mosolyog! - mutatott Calumra Lili, mire én csak mosolyogva megforgattam a szemem, aztán körbe néztem a színpadon. A tekintetem pedig megakadt a szőkén. Vagy képzelődök, vagy pedig tényleg pont engem néz. Vagy valaki mást mögöttem. 

Körbenéztem, és mivel a hátamnál, csak a fekete fal volt, ezért Lili oldalát megböltem, mire ő odakapott, és a szőkeség pedig felkuncogott.

- Ez tényleg engem bámul? - pillantásomat nem vettem le róla, nem is tudom miért..

- Úr isten.. - mondta visszafolytott lélegzettel. - Igen! Luke téged bámul! - sikitott fel, mire a mellettünk lévők Lili-re kapták a tekintetüket. 

- Nézd most meg rajtam nevet! - tapsikolt, miközben rá mutatott.

~*~

After Party. 

Az a dolog, ami a legkevésbe hiányzott az életemből. Miért vagyok én itt? Miért hagytam én magam erre az egészre rábeszélni? 

Rendben bevallom, a koncert nem volt olyan rossz.. Sőtt.. De akkor is! 

Az After-re gondolom csak a legnagyobb rajongók jönnek! És én nem vagyok az.

- Ne csináld már Mia. Nem csak a legnagyobb fanoknak van ez kitalálva! - nevetett fel, majd magához ölelt. - Dee, most gyere menjünk oda a fiúkhoz! Muszáj egy képet csinálnom velük! - ugrott egyet.

- Menjünk. - nevettem fel, mire ő megragadta a kezem és beállított a nagy sorba.

- Sziasztok! - köszöntek nekünk a fiúk.

- Hali. - intettem, majd megálltam velük szembe és mosolyogva végignéztem, ahogy Lili megöleli mindegyikőjüket.

- Annyira nagyon imádlak titeket! - mondta, majd a szívére tette a kezét.

- Köszönjük nagyon, mi is téged. - mondta vigyorogva Calum, és még egyszer megölelte Lili-t, aki teljesen elpirult. 

- És te kis szépség ki vagy? - jött egy hang mellőlem. Felpillantottam a hang irányába, és szembe találtam magam a szőkeséggel. Illetve én csak a mellkasa alljáig értem, ezért.. Na mindegy.

- Parancsolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Azt kérdeztem, hogy te ki vagy?! - nevetett fel.

- Egy lány. - vontam vállat, majd tovább néztem, ahogy Lili Calum-mal és a többiekkel beszélget.

- Hm. Egy lány. - bólogatott.

-  Miért nem mész vissza a többeikhez? - kérdeztem tőle - Nélküled nem teljes a banda. 

- Hát. Megláttam itt egy magányos szomorú lányt, és gondoltam felvidítom! - mosolygott rám.

- Nem vagyok szomorú. - mondtam neki, és kénytelen voltam magamnak bevallani, hogy jól esett ez a gesztus tőle. - Amúgy meg nem kellett volna velem foglalkoznod. A többieknek nagyobb szükségük lenne rád, hisz nepélküled nem teljes a banda! - mondtam neki, mire ő megvonta a vállát.

- Luke! - kiáltott ide neki Calum. - Gyere képet készíteni!

- Igérd meg, hogy nem mész el! - fordúlt felém, mire én csak érthetetlenül pillantottam rá. - Nézd, ülj ide le. - húzott ide nekem egy széket, amin aző neve állt.

- Ööh, oké. - pattantam fel rá, majd végignézte , ahogy Lilivel fotózkodnak egy kört.

A rajongók jöttek, mentek, mi pedig nagyon jól szórakoztunk.

- Luke, hagyd már abba! - kiáltottam el magam nevetve, ugyanis éppen engem csikizett. 

- Sziasztok! - nyitódott az ajtó, majd 3 ismerős alak lépett be rajta. 

- Ó ne! - sóhajtottam fel, majd próbáltam valahogy elbújni Luke mögé.

- Hé, mit csinálsz? - kérdezte nevetve.

- Bújkálok! - jelentettem ki egyszerűen, és még szerencse, hogy Lili éppen a WC-n volt. 

- De miért? - értetlenkedett.

- Mert ismerem ezeket a lányokat. És ki nem állhatjuk egymást. - suttogtam. - Legyen egyenlőre ennyi elég.

- Rendben! - mondta.

- Hú halljá... - lépett be Lili pont a legrosszabbkor a hátsóajtón. - Óóó. - húzta el a száját, amikor észrevette, hogy kik is vannak éppen a szobában.

- Lili? - kérdezte érthetetlenül Virág. 

- Igen, ez a nevem. - válaszolt neki magyarul, mire a fiúk csak a szemöldöküket ráncolva nézték őket.

Hjajj..úgy érzem ennek a találkozásnak vita lesz a vége...

2. Fejezet - Hulla fáradtan

- El sem hiszem. - dobtam le magam a hotelszobánk ágyára. ( Lilivel közöset kaptunk ezaaaaaz.)

- Végre. - dőlt le ő is mellém.

- Párna, takaró. - öleltem magamhoz az említett dolgokat, mire barátnőm felnevetett, majd felállt és a táskájában kezdett turkálni.

- Mit keresel? - kérdeztem tőle, miközben Anyának írtam egy SMS-t, hogy megérkeztünk.

- Ja........ csak ezekeeet - mondta, miközben kihúzta a két SOS jegyet a tasiból.

- Ahhh. - döntöttem hátra a fejem a párnákba, amint megláttam a papírdarabokat.

- Nyugi már, nem lesz olyan szörnyű, és tudod. Calum nagyon helyes.. - húzogatta a szemöldökét.

- Álmodozz csak dovább Csipkerózsika. - nevettem fel. - 0 az 1.000.000-hoz, hogy azok minket valaha is észrevesznek. - ráztam meg a fejem.

- Ne már! Most miért kell romba dönteni az álmaim? - biggyesztette le az ajkait.

- Én csak a valós tényeket közlöm veled, nehogy a végén még tényleg elhidd ezeket a marhaságokat. - pattantam én is fel, és az utamat a fürdőbe vezettem, ugyanis ha már koncertre megyünk, akkor ne legyek büdös a többi (gondolom) tiszta ember között.

- Bármi megtörténhet! - mondta mindenttudóan.

- Ne mond már, hogy több millió ember közül pont téged vesznek észre! - nevettem fel hitetlenkedve.

- Mondom, bármi! - mondta selytelmesen, majd bezárta a fürdőszoba ajtaját.

~*~

- Nem is tudom mit vegyek fel! - állt a szekrény előtt teljesen bezsongva.

- Nem mindegy? Nem kell oda kiöltözni. - vontam meg a vállam, majd tovább nyomkodtam a telefonom.

- Persze, neked könnyű. Felkapsz magadra egy fekete farmert, fekete Converst és a változatosság kedvéért egy fekete Nirvana vagy Ramones pólót, és már kész is vagy. - fújtatott.

- Váltsd át te is a ruhatárad és egyszerűbb lesz! - mondta neki nevetve, amit ő abszulút nem díjazott.

- Ahj fogd már be, és inkább segíts! - nondta nyávogva, mire felálltam és kivettem neki valamit a szekrényéből.

Mia ruhája

Lili ruhája

- Megyek és szólok a tanárnak, hogy elmegyünk. - indultam meg az ajtó felé, miután már készen voltunk a készülődéssel.

- Oké, én addig megcsinálom a hajam. - indúlt be a fürdőbe.

Gyorsan megkerestem a tanár szobáját, aki ezen az emeleten ránk figyel, majd bekopogtam hozzá.

- Szervusz Mia! - köszöntött mosolyogva.

- Jóestét tanárnő! - vettem fel egy angyali mosolyt az arcomra.

- Miben segíthetek? - kérdezte.

- Kiszeretnénk Lili-vel menni. - mutattam a lift felé.

- Ó máris? Hisz még csak pár órája jöttünk. - ráncolta a szemöldökét.

- Igen, mert a városban van a kedvenc bandája, és ömm, csak megszeretné őket nézni, ahogy bemennek a hotelükbe. - találtam ki valamit gyorsan. Csak nem mondhatom neki, hogy koncertre megyünk! 

- Hát rendben. - mosolygott. - Elengedlek titeket. - mondta, majd a folyosó végén feltűnt Virág és a két csatlósa. 

- Tanárnő! - szólalt meg Virág.

- Mondjad. - fordúlt hozzájuk is ugyan olyan kedvességgel, mint hozzám.

- Ki szeretnénk menni! - mondta ő is angyaliam mosolyogva.

- Ó hát ti is? Kitalálom. A kedvenc bandádat szeretnéd látni, legalább csak annyira időre, amíg besétálnak a hoteljukba. - Virág elöször érthetetlen fejet vágott, majd rám pillantott és gondolom leesett neki, hogy miről is van szó.

- Ó igen persze! - bólogatott.

- Hát rendben. Vigyázzatok magatokra és egymásra! Bármi van tudjátok egymás és az én telefonszámonat is! - mondta, majd elköszönt tőlünk és bezárta az ajtót.

És én pedig már fordúltam is meg, hogy visszamenjek Lili-hez a szobába, de Virág megállított.

- Mia, ha azt hiszed, hogy Luke a tiéd lehet, nagyot tévedsze! Én fogom megszerezni magamnak az after party-n ! - mutatott rám.

- Hidd el, hogy egy cseppet sem érdekel engem az a fiú! - nevettem fel, majd bementem vissza Lili-hez. Ugyanis már idő volt.

1. Fejezet - Indulás

Reggel ( reggel? 4 óra van ember! ) anya keltett.

- Kelj fel napsugár! - nyitott be boldogan.

- Nem akarok. - húztam a fejemre a takaróm nyöszörögve.

- Ha leszeretnéd késni a repülőt, akkor aludj nyugodtan. - szinte láttam magam előtt, ahogy megrántja a vállát, mintha nem érdekelné őt.

- Még kérek 5 percet - mutattam a kezemmel az említett időt, mire ő fogta magát és lement. Ezt onnan gondolom, hogy bezáródott az ajtó.

- Mija! - totyogott be pár perc múlva a hugom.

- Szia hercegnő. - emeltem fel a fejem a párnából mosolyogva. - Hát te már ilyen korán fent vagy? - fordultam felé, és segítettem neki bemászni a takaróm alá.

- Iden anya azt mondja hogy elmész - biggyesztette le ajkait.

- De nem örökre manó. - simítottam meg a fejét mosolyogva.

- Hijányozni fogsz. - ölelt magához a kis kezeivel.

~*~

- Anya, az ágyban még te csesztettél, hogy keljek fel, akkor most miért nem húzod végre a cipődet, és indulunk? - toporzékoltam az ajtóban állva. 

- Mia, nem én jelentettem be indulás előtt pár perccel, hogy éhes vagyok! - mondta, majd már jött is ki a konyhából, hogy gyorsan felvegye a cipőjét. 

- Apádtól elköszöntél? - kérdezte.

- Igen, és már el is ment, mert azt mondta, hogy dolga van. - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne. Pedig persze, hogy érdekelt. Hisz imádom őt! Ő a legjobb apa a világon.

- Akkor induljunk. - kapta fel a táskáját, majd Lolát is, és kinyitott ajtóval magamra hagyott gondolom, hogy zárjam be.

- Köszi! - kiáltottam oda neki.

- Mia, ne mond, hogy 17 évesen nem tudsz bezárni egy ajtót! - kiáltott rám, miközben testvéremet kötötte be az ülésbe.

Morogva becsuktam, majd a kulcsot is elfordítottam benne, ééés még le is ellenőriztem.

- Mehetünk? - pillantott rám félszemmel, amint beültem mellé az anyósülésre.

- Csináljuk! - bólintottam.

~*~

- Miaaaaa! - hallottam meg barátnőm hangját, majd rá pillanatra felfedeztem őt, ahogy mint az állat felém fut.

- Lili! Nehogy rám ugorj! - tettem magam elé a kezem, ezzel ledobva a földre a csomagjaim.

- Már késő! - kiáltotta, és a nagyendülete miatt, mind a ketten nevetve a földön végeztük.

- Csak 2 napig nem láttuk egymást. - fogtak meg a csípőmet, mert elkezdett fájni.

- Tudom. - mosolygott rám, majd felpattant, és engem is felhúzott.

- Úgy látom anyáék már egymásra találtak. - mondta az említett személyek felé mutatva.

- Normális emberek még ilyenkor alszanak. - mondtam, amint elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt, ami pontosan 5-öt mutatott. 

- Nem értem miért kell ilyenkor indulni. - rázta meg a fejét fájdalmasan.

- Azért, hogy legalább ne estére, hanem delutánra odaérjünk.. - húztam el a számat. Aztán feltüntek a többiek is. Mások ennek gondolom örülnének. De én cseppet sem voltam boldog. Ugyan is Virág is köztük volt. És hogy ki is ő? Az iskolában mindenki őt isteniti. Hogy mennyire tökéletes bla bla bla. És nekem ezzel még nem is lenne semmi bajom, ha nem az ős ellenségem lenne, és nem engem fogott volna ki magának, mint csesztetőpartnert(?). 

- Nahát Mia. - állt elém mosolyogva. - Feltudtál kelni? Azt hittem, hogy hosszú éjszakád volt.. Ja bocs! Neked olyan sosem lesz. - nevetett fel. Ez csak szerintem volt egy elég gyenge beszólás?!

- Virág, most nagyon nincs kedvem a szarságaidhoz. - mondtam, majd leintettem, és Lilivel visszasétáltunk a szüleinkhez, hogy elköszönjünk tőlük.

"Az Ausztráliába utazó utasainkat kérem kezdjék meg a felszállást, ugyanis a gép hamarosan indul." 

Prológus.

- Mia fogadtunk és megigérted! - ugrált körülöttem Lili. 

- Örülj neki, hogy elmegyek veled Ausztráliába, nem hogy még ezeket is megnézzem. - nevetek fel fájdalmasan. 

- Nem hiszem el Mia! Fogadtunk, te vesztettél, sőtt, még meg is igérted, hogy eljössz velem az 5sos koncertre!! - biggyesztette le az ajkait. Ahj, ezzel valahogy mindig sikerül meghatnia...

- Nem hiszem el.. - dünnyögtem magamban, és ő máris tudta, hogy nyert ügye van.

- Úr-is-ten! Tudod milyen jól fogunk szórakozni? - állt elém, és a két keze közés szorította az arcom.

- Hát persze... - forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Na menjünk a tájékoztatásra - szabadúltam ki a kezei közül, és elindúltam a nagy előadó felé.

- Már alig várom, hogy hétfő legyen, és végre indúljunk Ausztráliába. - ugrott egyet mellettem.

- Azt én is várom, de valahogy nem vonz engem ez a koncert - ráztam meg a fejem, majd benyitottam az óriási előadóba, ahol már voltak egy páran.

- Deeee, mint már említettem foga..- kezdett bele, de én nem akartam ezt az egészet még egyszer végighallgatni, ezért befogtam a száját, és leültem az egyik székre.

- Tudom, tudom. Nem kell rá újra emlékeztetni. - nevettem fel. 

- Mindenki csendesedjen el! - szólalt meg az igazgató a színpadon állva. - Nos, remélem mindenki itt van. Ha nem, akkor az információk ismét kilesznek rakva az aulában, és ott ellehet őket olvasni. - bólintott ezzel is biztosítva, hogy ez így lesz.

- Szóval, ez az utolsó tanítási hét, ami azt jelenti, hogy jovőhéten hétfőn indulunk. Egy hotelben fogunk megszálni. Próbáltunk olyat keresni, ami elviselhető, és nem annyira drága. Örömmel közlöm, hogy sikerült is találnunk. - mondta , mire mindenki elkezdett tapsolni. - Sydney-ben leszünk. Lesznek közös programok, de a legtöbb szabadfoglalkozás lesz, ugyanis ezt szavaztátok meg. - hallatszott a hangján, hogy nem nagyon díjjazza az ötletet, de hát ugye ez van ezt kell szeretni. Hehe.

- Innen Magyarországról mennyi kb a repülő út? - kiabált be valaki.

- Elég hosszú. Kb 21 óra - mondta, mire szinte mindenkinek leesett az álla. 

- Nem hiszem el, hogy nem tudták. Én már akkor megnéztem, amikor kijelentették, hogy lehet jelentkezni. Tudni akartam, hogy mire vállalkozom. - ráztám a fejem, miközben Lili-nek magyaráztam.

- Igaz, én is megnéztem - bólogatott egyetértően, majd tekintetünket ismét a tanárra vezettük, és hallgattuk tovább, hog mikor s hol találkozunk.