13. Fejezet - Eddig bírtam..

- Mia! - rontott be valaki, a szobámba. Túl korán van még ahhoz, hogy megismerjem a hangját.
- Bárki is vagy, hagyj aludni! - húztam a fejemre a párnát.
Pár perc csend következett, aztán hirtelen az ágy besüppedt mellettem.
Ilyedtemben ugrottam egyet, majd egy nyögés után még jobban a fejemre húztam a takarót. Éreztem, ahogy lassan megemelkedig a fehér anyag, majd valaki bebújik mellém, a fejét  az enyém elé/mellé  helyezi.
- Miben segíthetek? - dünnyögtem, majd szépen lassan kinyitottam a szemem, majd amikor két tengerkék szempárral találtam szembe magam, a pulzusom, vagy százra ugrott.
- Semmibe, most jól vagyok itt. - mosolyodott el Luke, majd becsukta a szemét és kényelmesen elhelyezkedett.
- Hát jó.. - sóhajtottam egyet, majd én is visszacsuktam a szemem és éreztem, ahogy az álom manó  ismét magához szólít.

~*~

- Olyan aranyosak! - suttogta valaki.  Istenem, de utálom, hogy ilyen frissen sosem tudom megmondani, hogy ki az aki beszél.. 

- Igen szerintem is. - kuncogott egy másik személy. 

Éppen meg akartam fordulni az oldalamra, amikor egy kar megakadájozott ebben. Óvatosan kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy Luke a derekamat öleli, arcát pedig a nyakamba rejti el és úgy szuszog.

- Jó reggelt álomszuszék. Illetve... - nézett az órára Michael - Jó délt! - nevetett fel. A fejemet feléjük fordítottam és értetlen fejjel kezdtem el őket bámulni.

- Mi van? - vonta fel a szemöldökét Ash.

- Hogyan kerültünk mi ebbe a pozícióba? - kérdeztem, majd éreztem, ahogy Luk elkezd mellettem mocorogni, majd kinyitja a szemét, és felül.

- Asszem elaludtam. - ásított egyet.

- Na ne! - tettettem a meglepettet, és felültem én is. 

- Najó, mi most megyünk és rendelünk valamit. - vágtak hátraarcot mind a hárman és kisétáltak a szobámból. 

- Én most megyek.. És felöltözök. - ráztam meg a fejem, hogy egy kicsit magamhoz térjek.
- Minden oké ? - kérdezte Luke, mielőtt beléptem volna a fürdőbe.
- Persze. - mosolyogtam rá, majd bezártam magam után az ajtót.

~*~

- Merre megyünk? - kérdeztem a többiektől, amikor kiléptem a nappalinak nevezett valamibe. 

Tudni illik, az egész hotel szoba úgy van megcsinálva, hogy hozzá van kapcsolva egy ilyen kis előtérhez, amiben van konyha és egy nappali meg egy TV. Mintha csak egy kis ház lenne. Nagyon aranyos.

- Neked mihez van kedved? - kérdezte Ash. 

- Visszafeküdni az ágyba, és ott kockulni.. - vettem elő a telefonom, majd felmentem snapchatre.

- Nekem viszont bulizni van kedvem! - mondta izgatottan Mikey.

- Akkor ti menjetek el nyugodtan én elleszek itthon egyedül is. 

- Itt maradok veled! - ajánlotta fel egyből Luke.
- Nem kell. Menj nyugodtan, ha szeretnél. - mondta rá se nézve.
- Igazán annyira nekem sincs kedvem menni. Szóvaaal.. - vont vállat.
- Hát persze.. - vigyorgott mindent tudóan Lili.
- Fogd be! - mondtam neki magyarul, miközben elég csúnyán néztem rá.
- Jó na nyugi! - tette fel nevetve a kezét.
- Na, akkor mi megyünk is készülődni. - pattantak fel egyszerre mind a hárman.
- Lili gyere te is oda, hogy ne kelljen jobbra balra kocsikázni. És akkor indulunk onnan egyszerre. - mondta Calum neki mosolyogva.
- Oh jó, de még fel kellene öltöznöm... - töprengett el.
- Vedd fel azt a sárga koktél ruhád és kész! - adtam neki egy tippet.
- Igazad van! - pattant fel. - A sminkem pedig elviszem magammal.
- Oké. - mondta egyszerre mindannyian.
- Na akkor 10 perc és itt vagyok. - szaladt be a szobájába.


- Mehetünk? - kérdezte Ashton.
- Igen indulhatunk! - mondta Lili. - Na akkor sziasztok! - köszönt el tőlem és Luke-tól. - Puszi! Majd este jövünk! - emelte a kezét a szájához, majd egy puszit küldött vele.
- Szia! Sziasztok! - kiáltottam neki, majd gyorsan lőttem egy selfiet és a választ pedig bepötyögve elküldtem az otthon ( Magyarországon ) lévő barátnőmnek.
- Na mi jót ügyködsz? - huppant le mellém a kanapéra Luke.
- Barátnőmmel beszélgetek snapchaten. - pillantottam rá.
- Aha, és mi az a snapchat? - kérdezte.
- Neee! - néztem rá hitetlenkedve. - Ne mond, hogy nem ismered! - nevettem fel.
- Komolyan mondom! - tette szívére a kezét ezzel megesküdve szavaira. - Soha nem hallottam még róla.
- Valószínüleg azért, mert nem rég jött ki ez az alkalmazás. - mondtam mindent tudóan. - Figyelj. - toltam elé a telefonom.  - Ha ezt itt megnyomod, akkor lefotóz. -mosolyogtam bele a kamerába és lőttem egy képet kettőnkről. - Ezzel itt letudod menteni. Aztán, ha erre a nyílra kattintasz. - mondtam és közben folyamatosan csináltam. - Akkor eltudod másoknak küldeni a képet. - választottam ki gyorsan Lili-t majd elküldtem neki.
- Hah, ez nagyon menő! -nevetett fel. - Csináljunk nekem is. - vette elő fekete iPhone-ját.
- Hát jó! - mosolyodtam el a lelkesedésén.

Letöltöttük neki az alkalmazást, majd be regisztráltunk a bandájuk nevével, így együtt is tudják majd használni.
Luke kiírta Twitterre, hogy akinek van snapchatje, az vegye fel őket.
- Ööö. Sziasztok. Ez az első videóm, szóval nézéttek el, hogy ilyen béna vagyok. - mondta, mire én felnevettem.
- Most tedd ki MyStory-ba. - magyaráztam és közben helyette csináltam.
- Hát ez nagyon béna videó lett. - nevetett.
- Elsőnek egész jó!
- Aha! - fintorodott el.
- Hmm... - pattantam fel, majd szó nélkül bementem a hálószobámba, onnan pedig a teraszra. 

- Mit csinálsz? - jött ki pár perc múlva Luke.

- Azon gondolkozok, hogy milyen jó, hogy még ilyenkor is világos van... - néztem körbe. Igaz, hogy még csak fél 7 volt, de tényleg, mintha teljesen reggel lenne.

- Tudod... - lépett mögém, majd két kezét a derekamra csúsztatta. - Gyönyörű vagy így, ebben a nagyon rövid nadrágban. - csókolt bele a nyakamba. 

Most mit tegyek? Toljam el magamtól? Nem tehetem.. Jól esik az érintése és a bókja is. Nagyon belegabajodtam ebbe a fiúba.

- Hát.. Erre nem tudom mit mondjak... - nevettem fel kínosan - Köszönöm?! - fordúltam meg szégyenlősen a karjai között.

- Nem kell megköszönnöd. Én csak az igazat mondom. - hajolt egyre közelebb. - Sajnálom Mia, de eddig bírtam. Muszáj éreznem az ajkaid édes ízét. - mondta, majd lecsapott rájuk. Nem ellenkeztem. Bevallom nekem is hiányzott már ez az érzés. Olyan jó volt újra a felhők között ugrálgatni. És ez hihetetlen, hogy ezt már csak azzal eléri ez a személy, hogy megcsókol. 

12. Fejezet - Visszarendelve

- Gyerekek! - pattant fel Calum a kanapéról. - Most, hogy mindenki mindenkivel újra rendben van... - állt le egy pillanatra, majd amikor folytatni akarta, a telefonom pittyent egyet, ezzel jelezve, hogy üzenetem érkezett.

- Bocsi.. - húztam el a számat, majd elővettem a zsebemből a készüléket és megnyitottam a tanárunktól érkezett üzenetet. 

"Mindenki, legyen lent 30 perc múlva a halban! Kirándulni megyünk! Üdv.: János tanárúr."

- Sajnálom fiúk. - pattantam fel. - De most írt a tanár, hogy mennünk kell. - néztem Lili-re, aki a padlón elterülve kezdett el nyavalyogni.

- Ne már! - csapott a combjaira Ash.

- Ezer bocsi, de 30 perc múlva a hotelben kell lennünk! - dugtam gyorsan zsebre a telefonom, és elindultam a bejárati ajtó felé, hogy felhúzhassam a cipőm. 

- Majd én elviszlek titeket. - jelent meg Luke, és Lili, majd mindketten felkapták magukra a cipőt.

- Hát sziasztok srácok! Majd találkozunk! - intettem nekik, majd a többiek után szaladtam, és bevágódtam Luke mellé az anyós ülésre.

- Meg van 25 percünk. - néztem meg az idő. 

- Annyi idő alatt simán odaérünk. - mosolygott rám féloldalasan Luke, majd elkezdte a nyelvével a piercingjét bizgerélni, én pedig teljesen elpirultan.

Fogalmam sincs, hogy miért egyszerűen csak zavarba hozott, ahogy ezt a szexi mozdulatot csinálja!

- 

- Köszi a fuvart. - szálltam volna ki a kocsiból Lili-t követően, de Luke elkapta a karom. Felvont szemöldökkel és hevesen vágtató szívvel vártam, hogy mit is szeretne tőlem.

- Puszi? - mutatott az arcára, mire én egy picit megkönnyebbültem, de egyben csalódott is voltam. 

Nem foglalkozva a bennem motoszkáló érzésekkel, nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd újra megköszöntem, hogy elhozott minket, és egy 'szia' után becsaptam magam mögött az ajtót és besiettem Lilihez a halba.

~*~

- Azt hiszem, hogy leszakadtak a végtagjaim. - dőltem le az ágyra. 

- Nekem is, elhiheted! - huppant le mellém Lili.

 Majd szomjan halok, de 13 km séta után, már az sem érdekel, ha bepisilek. Csak had érezzem magam alatt a puha ágyat! 

- Átmegyek a szobámba. - állt fel szép lassan Lili, majd egy 'szia' után távozott a hotel szobámból.

11. Fejezet - Felhők

Ez a fejezet eléggé rövid lett, azért mert gyorsan megszerettem volna még írni ma  a barátnőmnek ( P. ;) ) de már nagyon álmos vagyok, így ez lett a vége! :D

Remélem azért tetszik! :)

Kellemes olvasást!

- Kérlek hallgass meg! - kapta el a kezem. A francba! Miért vannak ilyen hosszú lábai?

- Mit akarsz? - kérdeztem, miközben maga felé fordított. Túl közel a testéhez. Éreztem a mentolos lehelletét.

- Szeretném, hogy tudd, hogy nem történt semmi köztem és a között a làny között. - vette szaporábban a levegőt és a tekintete egyre gyakrabban tévedt az ajkaimra.

- Miért mondod ezt el nekem? - suttogtam. Nem jött ki hang a torkomon!

- Mert.. - akadt meg a szava. - Igazából én magam sem tudom..

- Akkor mit tudsz? - kérdeztem tőle, majd egy nagyot nyeltem.

- Ezt. - mondta, majd ajkait az enyémekre tapasztotta.

Soha senki sem csókolt még ennyire gyengéden engem. A fehők fölött éreztem magam.

- Sajnálom.. - mentegetőzött egyből, amikor elváltunk egymástól.

Nem jutottam szóhoz. 

Még mindig éreztem az édes ajkainak ízét.

- Miért? - néztem szemeibe. 

- Mert.. Tudhattam volna, hogy te nem akarod.. - túrt a hajába idegesen. - Meg.. Bárki megláthat minket! Igaz, hogy egy eldugottabb részén vagyunk a parknak, de ki tudja hány paparazzi követett minket! - túrt ismét szőke tincseibe.

- Luke.. - szólaltam meg én is. Mondjam el neki? Hisz mostmár biztos vagyok benne. Valamit érzek iránta.. 

- Igen? - nézett fel felkészülve jóra s rosszra.

- Nekem ez túl gyors volt.. - ráztam meg a fejem. Valójában nem, csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon lemond  a barátságunkról?

- Annyira sajnálom.. - sóhajtott. - Igazából nem is! - kapta fel hirtelen a fejét, majd magabiztosan folytatta -  Túlsógosan tetszel ahhoz, hogy megbánjam ezt az egészet. - rázta meg a fejét tehetetlenül. 

- T-tetszem neked? - döbbente le egy picit. Dúrvább volt az ő szájából ezt hallani. 

- Igen! Nagyon is! És szörnyen érzem magam a történtek miatt! 

- Luke.. - szakítottam félbe. - Felejtsük el oké?! - sóhajtottam fel mosolyogva. - Kezdjünk mindent előröl. - mondtam.

- Tényleg? - csillantak fel a szemei.

- Uhu - bólintottam, mire ő felkapott az ölébe, és megpörgetett a levegőbe.

- Istenem köszönöm! Annyira hálás vagyok neked! - tett le, majd egy puszit nyomott az arcomra, én pedig csak kuncogva vállat vontam.

- Menjünk vissza Ashékhoz oké? 

-Menjünk bólintottam, majd egymás mellett sétálva visszabaktattunk az említett személyekhez.