Prológus.

- Mia fogadtunk és megigérted! - ugrált körülöttem Lili. 

- Örülj neki, hogy elmegyek veled Ausztráliába, nem hogy még ezeket is megnézzem. - nevetek fel fájdalmasan. 

- Nem hiszem el Mia! Fogadtunk, te vesztettél, sőtt, még meg is igérted, hogy eljössz velem az 5sos koncertre!! - biggyesztette le az ajkait. Ahj, ezzel valahogy mindig sikerül meghatnia...

- Nem hiszem el.. - dünnyögtem magamban, és ő máris tudta, hogy nyert ügye van.

- Úr-is-ten! Tudod milyen jól fogunk szórakozni? - állt elém, és a két keze közés szorította az arcom.

- Hát persze... - forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Na menjünk a tájékoztatásra - szabadúltam ki a kezei közül, és elindúltam a nagy előadó felé.

- Már alig várom, hogy hétfő legyen, és végre indúljunk Ausztráliába. - ugrott egyet mellettem.

- Azt én is várom, de valahogy nem vonz engem ez a koncert - ráztam meg a fejem, majd benyitottam az óriási előadóba, ahol már voltak egy páran.

- Deeee, mint már említettem foga..- kezdett bele, de én nem akartam ezt az egészet még egyszer végighallgatni, ezért befogtam a száját, és leültem az egyik székre.

- Tudom, tudom. Nem kell rá újra emlékeztetni. - nevettem fel. 

- Mindenki csendesedjen el! - szólalt meg az igazgató a színpadon állva. - Nos, remélem mindenki itt van. Ha nem, akkor az információk ismét kilesznek rakva az aulában, és ott ellehet őket olvasni. - bólintott ezzel is biztosítva, hogy ez így lesz.

- Szóval, ez az utolsó tanítási hét, ami azt jelenti, hogy jovőhéten hétfőn indulunk. Egy hotelben fogunk megszálni. Próbáltunk olyat keresni, ami elviselhető, és nem annyira drága. Örömmel közlöm, hogy sikerült is találnunk. - mondta , mire mindenki elkezdett tapsolni. - Sydney-ben leszünk. Lesznek közös programok, de a legtöbb szabadfoglalkozás lesz, ugyanis ezt szavaztátok meg. - hallatszott a hangján, hogy nem nagyon díjjazza az ötletet, de hát ugye ez van ezt kell szeretni. Hehe.

- Innen Magyarországról mennyi kb a repülő út? - kiabált be valaki.

- Elég hosszú. Kb 21 óra - mondta, mire szinte mindenkinek leesett az álla. 

- Nem hiszem el, hogy nem tudták. Én már akkor megnéztem, amikor kijelentették, hogy lehet jelentkezni. Tudni akartam, hogy mire vállalkozom. - ráztám a fejem, miközben Lili-nek magyaráztam.

- Igaz, én is megnéztem - bólogatott egyetértően, majd tekintetünket ismét a tanárra vezettük, és hallgattuk tovább, hog mikor s hol találkozunk.