13. Fejezet - Eddig bírtam..

- Mia! - rontott be valaki, a szobámba. Túl korán van még ahhoz, hogy megismerjem a hangját.
- Bárki is vagy, hagyj aludni! - húztam a fejemre a párnát.
Pár perc csend következett, aztán hirtelen az ágy besüppedt mellettem.
Ilyedtemben ugrottam egyet, majd egy nyögés után még jobban a fejemre húztam a takarót. Éreztem, ahogy lassan megemelkedig a fehér anyag, majd valaki bebújik mellém, a fejét  az enyém elé/mellé  helyezi.
- Miben segíthetek? - dünnyögtem, majd szépen lassan kinyitottam a szemem, majd amikor két tengerkék szempárral találtam szembe magam, a pulzusom, vagy százra ugrott.
- Semmibe, most jól vagyok itt. - mosolyodott el Luke, majd becsukta a szemét és kényelmesen elhelyezkedett.
- Hát jó.. - sóhajtottam egyet, majd én is visszacsuktam a szemem és éreztem, ahogy az álom manó  ismét magához szólít.

~*~

- Olyan aranyosak! - suttogta valaki.  Istenem, de utálom, hogy ilyen frissen sosem tudom megmondani, hogy ki az aki beszél.. 

- Igen szerintem is. - kuncogott egy másik személy. 

Éppen meg akartam fordulni az oldalamra, amikor egy kar megakadájozott ebben. Óvatosan kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy Luke a derekamat öleli, arcát pedig a nyakamba rejti el és úgy szuszog.

- Jó reggelt álomszuszék. Illetve... - nézett az órára Michael - Jó délt! - nevetett fel. A fejemet feléjük fordítottam és értetlen fejjel kezdtem el őket bámulni.

- Mi van? - vonta fel a szemöldökét Ash.

- Hogyan kerültünk mi ebbe a pozícióba? - kérdeztem, majd éreztem, ahogy Luk elkezd mellettem mocorogni, majd kinyitja a szemét, és felül.

- Asszem elaludtam. - ásított egyet.

- Na ne! - tettettem a meglepettet, és felültem én is. 

- Najó, mi most megyünk és rendelünk valamit. - vágtak hátraarcot mind a hárman és kisétáltak a szobámból. 

- Én most megyek.. És felöltözök. - ráztam meg a fejem, hogy egy kicsit magamhoz térjek.
- Minden oké ? - kérdezte Luke, mielőtt beléptem volna a fürdőbe.
- Persze. - mosolyogtam rá, majd bezártam magam után az ajtót.

~*~

- Merre megyünk? - kérdeztem a többiektől, amikor kiléptem a nappalinak nevezett valamibe. 

Tudni illik, az egész hotel szoba úgy van megcsinálva, hogy hozzá van kapcsolva egy ilyen kis előtérhez, amiben van konyha és egy nappali meg egy TV. Mintha csak egy kis ház lenne. Nagyon aranyos.

- Neked mihez van kedved? - kérdezte Ash. 

- Visszafeküdni az ágyba, és ott kockulni.. - vettem elő a telefonom, majd felmentem snapchatre.

- Nekem viszont bulizni van kedvem! - mondta izgatottan Mikey.

- Akkor ti menjetek el nyugodtan én elleszek itthon egyedül is. 

- Itt maradok veled! - ajánlotta fel egyből Luke.
- Nem kell. Menj nyugodtan, ha szeretnél. - mondta rá se nézve.
- Igazán annyira nekem sincs kedvem menni. Szóvaaal.. - vont vállat.
- Hát persze.. - vigyorgott mindent tudóan Lili.
- Fogd be! - mondtam neki magyarul, miközben elég csúnyán néztem rá.
- Jó na nyugi! - tette fel nevetve a kezét.
- Na, akkor mi megyünk is készülődni. - pattantak fel egyszerre mind a hárman.
- Lili gyere te is oda, hogy ne kelljen jobbra balra kocsikázni. És akkor indulunk onnan egyszerre. - mondta Calum neki mosolyogva.
- Oh jó, de még fel kellene öltöznöm... - töprengett el.
- Vedd fel azt a sárga koktél ruhád és kész! - adtam neki egy tippet.
- Igazad van! - pattant fel. - A sminkem pedig elviszem magammal.
- Oké. - mondta egyszerre mindannyian.
- Na akkor 10 perc és itt vagyok. - szaladt be a szobájába.


- Mehetünk? - kérdezte Ashton.
- Igen indulhatunk! - mondta Lili. - Na akkor sziasztok! - köszönt el tőlem és Luke-tól. - Puszi! Majd este jövünk! - emelte a kezét a szájához, majd egy puszit küldött vele.
- Szia! Sziasztok! - kiáltottam neki, majd gyorsan lőttem egy selfiet és a választ pedig bepötyögve elküldtem az otthon ( Magyarországon ) lévő barátnőmnek.
- Na mi jót ügyködsz? - huppant le mellém a kanapéra Luke.
- Barátnőmmel beszélgetek snapchaten. - pillantottam rá.
- Aha, és mi az a snapchat? - kérdezte.
- Neee! - néztem rá hitetlenkedve. - Ne mond, hogy nem ismered! - nevettem fel.
- Komolyan mondom! - tette szívére a kezét ezzel megesküdve szavaira. - Soha nem hallottam még róla.
- Valószínüleg azért, mert nem rég jött ki ez az alkalmazás. - mondtam mindent tudóan. - Figyelj. - toltam elé a telefonom.  - Ha ezt itt megnyomod, akkor lefotóz. -mosolyogtam bele a kamerába és lőttem egy képet kettőnkről. - Ezzel itt letudod menteni. Aztán, ha erre a nyílra kattintasz. - mondtam és közben folyamatosan csináltam. - Akkor eltudod másoknak küldeni a képet. - választottam ki gyorsan Lili-t majd elküldtem neki.
- Hah, ez nagyon menő! -nevetett fel. - Csináljunk nekem is. - vette elő fekete iPhone-ját.
- Hát jó! - mosolyodtam el a lelkesedésén.

Letöltöttük neki az alkalmazást, majd be regisztráltunk a bandájuk nevével, így együtt is tudják majd használni.
Luke kiírta Twitterre, hogy akinek van snapchatje, az vegye fel őket.
- Ööö. Sziasztok. Ez az első videóm, szóval nézéttek el, hogy ilyen béna vagyok. - mondta, mire én felnevettem.
- Most tedd ki MyStory-ba. - magyaráztam és közben helyette csináltam.
- Hát ez nagyon béna videó lett. - nevetett.
- Elsőnek egész jó!
- Aha! - fintorodott el.
- Hmm... - pattantam fel, majd szó nélkül bementem a hálószobámba, onnan pedig a teraszra. 

- Mit csinálsz? - jött ki pár perc múlva Luke.

- Azon gondolkozok, hogy milyen jó, hogy még ilyenkor is világos van... - néztem körbe. Igaz, hogy még csak fél 7 volt, de tényleg, mintha teljesen reggel lenne.

- Tudod... - lépett mögém, majd két kezét a derekamra csúsztatta. - Gyönyörű vagy így, ebben a nagyon rövid nadrágban. - csókolt bele a nyakamba. 

Most mit tegyek? Toljam el magamtól? Nem tehetem.. Jól esik az érintése és a bókja is. Nagyon belegabajodtam ebbe a fiúba.

- Hát.. Erre nem tudom mit mondjak... - nevettem fel kínosan - Köszönöm?! - fordúltam meg szégyenlősen a karjai között.

- Nem kell megköszönnöd. Én csak az igazat mondom. - hajolt egyre közelebb. - Sajnálom Mia, de eddig bírtam. Muszáj éreznem az ajkaid édes ízét. - mondta, majd lecsapott rájuk. Nem ellenkeztem. Bevallom nekem is hiányzott már ez az érzés. Olyan jó volt újra a felhők között ugrálgatni. És ez hihetetlen, hogy ezt már csak azzal eléri ez a személy, hogy megcsókol. 

12. Fejezet - Visszarendelve

- Gyerekek! - pattant fel Calum a kanapéról. - Most, hogy mindenki mindenkivel újra rendben van... - állt le egy pillanatra, majd amikor folytatni akarta, a telefonom pittyent egyet, ezzel jelezve, hogy üzenetem érkezett.

- Bocsi.. - húztam el a számat, majd elővettem a zsebemből a készüléket és megnyitottam a tanárunktól érkezett üzenetet. 

"Mindenki, legyen lent 30 perc múlva a halban! Kirándulni megyünk! Üdv.: János tanárúr."

- Sajnálom fiúk. - pattantam fel. - De most írt a tanár, hogy mennünk kell. - néztem Lili-re, aki a padlón elterülve kezdett el nyavalyogni.

- Ne már! - csapott a combjaira Ash.

- Ezer bocsi, de 30 perc múlva a hotelben kell lennünk! - dugtam gyorsan zsebre a telefonom, és elindultam a bejárati ajtó felé, hogy felhúzhassam a cipőm. 

- Majd én elviszlek titeket. - jelent meg Luke, és Lili, majd mindketten felkapták magukra a cipőt.

- Hát sziasztok srácok! Majd találkozunk! - intettem nekik, majd a többiek után szaladtam, és bevágódtam Luke mellé az anyós ülésre.

- Meg van 25 percünk. - néztem meg az idő. 

- Annyi idő alatt simán odaérünk. - mosolygott rám féloldalasan Luke, majd elkezdte a nyelvével a piercingjét bizgerélni, én pedig teljesen elpirultan.

Fogalmam sincs, hogy miért egyszerűen csak zavarba hozott, ahogy ezt a szexi mozdulatot csinálja!

- 

- Köszi a fuvart. - szálltam volna ki a kocsiból Lili-t követően, de Luke elkapta a karom. Felvont szemöldökkel és hevesen vágtató szívvel vártam, hogy mit is szeretne tőlem.

- Puszi? - mutatott az arcára, mire én egy picit megkönnyebbültem, de egyben csalódott is voltam. 

Nem foglalkozva a bennem motoszkáló érzésekkel, nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd újra megköszöntem, hogy elhozott minket, és egy 'szia' után becsaptam magam mögött az ajtót és besiettem Lilihez a halba.

~*~

- Azt hiszem, hogy leszakadtak a végtagjaim. - dőltem le az ágyra. 

- Nekem is, elhiheted! - huppant le mellém Lili.

 Majd szomjan halok, de 13 km séta után, már az sem érdekel, ha bepisilek. Csak had érezzem magam alatt a puha ágyat! 

- Átmegyek a szobámba. - állt fel szép lassan Lili, majd egy 'szia' után távozott a hotel szobámból.

11. Fejezet - Felhők

Ez a fejezet eléggé rövid lett, azért mert gyorsan megszerettem volna még írni ma  a barátnőmnek ( P. ;) ) de már nagyon álmos vagyok, így ez lett a vége! :D

Remélem azért tetszik! :)

Kellemes olvasást!

- Kérlek hallgass meg! - kapta el a kezem. A francba! Miért vannak ilyen hosszú lábai?

- Mit akarsz? - kérdeztem, miközben maga felé fordított. Túl közel a testéhez. Éreztem a mentolos lehelletét.

- Szeretném, hogy tudd, hogy nem történt semmi köztem és a között a làny között. - vette szaporábban a levegőt és a tekintete egyre gyakrabban tévedt az ajkaimra.

- Miért mondod ezt el nekem? - suttogtam. Nem jött ki hang a torkomon!

- Mert.. - akadt meg a szava. - Igazából én magam sem tudom..

- Akkor mit tudsz? - kérdeztem tőle, majd egy nagyot nyeltem.

- Ezt. - mondta, majd ajkait az enyémekre tapasztotta.

Soha senki sem csókolt még ennyire gyengéden engem. A fehők fölött éreztem magam.

- Sajnálom.. - mentegetőzött egyből, amikor elváltunk egymástól.

Nem jutottam szóhoz. 

Még mindig éreztem az édes ajkainak ízét.

- Miért? - néztem szemeibe. 

- Mert.. Tudhattam volna, hogy te nem akarod.. - túrt a hajába idegesen. - Meg.. Bárki megláthat minket! Igaz, hogy egy eldugottabb részén vagyunk a parknak, de ki tudja hány paparazzi követett minket! - túrt ismét szőke tincseibe.

- Luke.. - szólaltam meg én is. Mondjam el neki? Hisz mostmár biztos vagyok benne. Valamit érzek iránta.. 

- Igen? - nézett fel felkészülve jóra s rosszra.

- Nekem ez túl gyors volt.. - ráztam meg a fejem. Valójában nem, csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon lemond  a barátságunkról?

- Annyira sajnálom.. - sóhajtott. - Igazából nem is! - kapta fel hirtelen a fejét, majd magabiztosan folytatta -  Túlsógosan tetszel ahhoz, hogy megbánjam ezt az egészet. - rázta meg a fejét tehetetlenül. 

- T-tetszem neked? - döbbente le egy picit. Dúrvább volt az ő szájából ezt hallani. 

- Igen! Nagyon is! És szörnyen érzem magam a történtek miatt! 

- Luke.. - szakítottam félbe. - Felejtsük el oké?! - sóhajtottam fel mosolyogva. - Kezdjünk mindent előröl. - mondtam.

- Tényleg? - csillantak fel a szemei.

- Uhu - bólintottam, mire ő felkapott az ölébe, és megpörgetett a levegőbe.

- Istenem köszönöm! Annyira hálás vagyok neked! - tett le, majd egy puszit nyomott az arcomra, én pedig csak kuncogva vállat vontam.

- Menjünk vissza Ashékhoz oké? 

-Menjünk bólintottam, majd egymás mellett sétálva visszabaktattunk az említett személyekhez.

10. Fejezet - Jól vagy?

- Mia, annyira sajnálom! - ront be az ajtómon Lili.
- Semmi baj, mi lenne a probléma? - törlöm le a könnycseppjeim.
- Ne foglalkozz azzal az idiótával. - dobja le a táskáját, majd bepattan mellém az ágyba.

- Hidd el nem foglalkozok.. - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.

- Akkor miért sírsz? -bökött meg óvatosan.

- Csak... Nem tudom... - sóhajtottam.

- Minden úgy megváltozott ez alatt a két nap alatt, hogy azt el nem tudom mondani.. 

- Igen, ez így van.. - húzta el a száját Lili. - Gyere, menjünk el valahova kajálni. Felejtsük el Luke-ot. - nyújtotta ki a kezét. Kis tétovázás után belementem, és a kezemet az övébe helyeztem ő pedig segített felállni.

- Starbucks? - vonta fel mosolyogva a szemöldökét.

- Starbucks - nevettem fel, majd felkaptam a táskám, és nem törődve az elmosott sminkemmel megindultam az ajtó felé.

~*~

- Hmm - csuktam be a szemem, és hátradőlve élveztem a meleg napsütést. 

- Ugye milyen jó? - ült le mellém Lilla.

- Fantasztikus! - húztam le a napszemüvegem, majd kortyoltam egyet a shakem-be.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg egy pár perc csend után barátnőm.

- Persze. - bólintottam rá.

- Érzel valamit Luke iránt? - nyögte ki egyből azt amire annyira kiváncsi volt.

- Huh.. - nevettem fel kínosan. - Őszintén fogalmam sincs. Félelmetes ez az egész.. Ugyan is még csak 2 napja ismerjük egymást és én szerintem több időre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy valaki iránt érzéseket tápláljon... De amikor megláttam Őt ott azzal a lánnyal.. Valami furcsa érzés hasított át rajtam, nem tagadom. De még nem tudom hova tenni. Nem tudom mi lehetett az. - Talán csak nem merem bevallani magamnak az igazat.. Tettem hozzá magamban. 

- Értem. - mosolyodott el, majd visszarakta a napszemüvegét, és újra hátradőlt a padon a napsütést élvezve.

- Tudod talán Luke sem akart semmit attól a lánytól.. - szólalt meg ismét pár percnyi csend után.

- Ja! - nevettem fel - Akkor mit keresett nála? Tudtommal egy fiú nem visz csak úgy fel egy lányt a szobájába. Ha megtette, akkor annak szándékai vannak. Ki tudja milyenek.. - fintorodtam el, miközben a torkomban egyre nagyobb gombóc keletkezett.

- Nem hinném, hogy Luke olyan típusú. Ha egy ismeretlen ember rápillantana azt mondaná rá, hogy kis félénk jósrác. - mondta, miközben elgondolkodott és úgy folytatta. - Aztán meglátná a szájában a piercinget és..

- És azt gondolnà, hogy mekkora egy arrogáns seggfej, aki nem is foglalkozik a lányok érzéseivel. És jé! Igaza is lenne! - fejeztem be a mondatát idegesen. - Nem szeretnék erről beszélni. 

- Hát jó, te tudod.. - húzta be a nyakát Lili, majd hirtelen ugrott egyet, én pedig nem törődve kikelésével, tovább napoztam.

- Öhmm Mia! Még egy kérdés. 

- Mond. - sóhajtottam fel.

- Mit tennél, ha Luke és Ash éppen felénk közelítenének? - kérdezte kissé zavartan.

- Valószínüleg elhúznám a csíkot. Miért? - pillantottam rá az egyik szememmel, majd amikor ő az ujjával elkezdett mutogatni az ellenkező irányba, mindkét szemem kinyitottam, majd arra fordítottam a fejem. Hát kár volt. 

Luke és Ash éppen céltudatosan haladtak felénk..Megjegyzem elég gyors ütemben.

- Asszem én most lépek. - kaptam fel a táskám, innivalóm és mivel ( nagy szerencsémre ) pont csak arra tudom az utat vissza a hotelbe, mint amerről ők közelítenek minket, ezért kényleten voltam hátraarcot vágni, és gyors léptekket elsietni a park másik végébe.

Ami számomra eléggé ismeretlen.

- Mia várj! - kiáltott utánnam Luke én pedig mintha nem is hallanám tovább siettem. 

9. Fejezet - Ne hazudj saját magadnak!

- Én hülye meg még komolyan beszélni akartam veled! - nevettem fel csalódottan Luke szobája ajtajában állva.
Nem hiszem el, hogy ezt látom. Fáj, nagyon, de miért? Hisz... nem érzek.. Ahj elég volt már Mia! Ne hazudj saját magadnak! 
- Mit? Miről akartál velem beszélni Mia? - pattant fel a csaj mellől felvont szemöldökkel. Komolyan még neki áll feljebb? Hát ezt nem hiszem el.
- Nos. Mostmár semmiről! - léptem egy lépést hátra, és az ajtót becsaptam magam után.
Gyors léptekben céloztam meg a lépcsőt, majd leszaladtam a többiekhez, akik a nappaliban ülve nevetgéltek, de amint megláttam engem, elhalgattak, és kérdő tekinteteket löveltek felém.
- Valaki, vissza vinne a hotelbe? - kérdeztem, és próbáltam az előtörekvő könnyeimet visszatartani.
- Mi történt? - pattant fel elsőként Ashton.
- Vendége van, és nem akartam zavarni.. - forgattam meg a szemem, mire Ash megindult a lépcső felé.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megyek beszélek vele. - válaszolt komoran, majd eltűnik a fal mögött.
- Gyere ide Mia. - áll fel Calum, majd magához ölel, és bennem ott akkor abban a pillanatban tört össze valami. Kibuggyant az első könnycsepp, azt pedig követte a második, és így tovább.
- Shh, ne sírj. - simogatta meg a fejem, és közben próbált csitítani.
- De mit nem értesz azon, hogy NEM FEKÜDTÜNK LE? - hallottuk meg hirtelen Ahton ordítását az emeletről.
- Persze, én meg hülye vagyok! - nevetett fel Luke erőltetetten.
- Miattad! Érted?! Miattad volt annyira letörve! Én pedig bementem hozzá és megvigasztaltam! - kiáltja Ashton teljesen kikelve magából.

- Calum, kérlek vigyél vissza! - nézek rá könyörgő tekintettel.

- Rendben, gyere - sóhajt fel, majd felkapja a kocsi kulcsot a komódról és az ajtót feltépve kisétál a járműhöz.

~*~

- Biztos, hogy minden rendben lesz? - kérdezi meg még egyszer, mielőtt kiszállhatnék.

- Igen, hidd el! Csak most egy kicsit rosszul esett, hogy így nekem esett.. - hazudok neki. Nem szeretek az embereknek hazudni, de most muszáj volt. Nem mondhatom el, hogy érzek valamit iránta, sőt még még csak 2 napja ismerjük egymást, ez lehetetlen! Vagy mégsem...

- Szia! - köszöntem el tőle, majd villám sebességgel beszaladtam a hotelba.

Fel lifteztem a szobánkhoz, és a folyosón nagy szerencsémre össze találkoztam Virággal.

- Ezt nem hiszem el.. - motyogom magamban. 

- Szia Mia! - állt meg az ajtóm mellett. - Hát te merre kószáltál? És hol van Lili? -  kérdezi felvont szemöldökkel. 

- Talán kötelességem beszálmolni neked vagy mi? - nézek rá döbbenten.

- Őszintén szólva.. Cseppet sem érdekel a te kis nyomorult életed - nevet fel - Tudom, hogy Luke-al voltál! - mutat rám fenyegetően - És fogalmam sincs, hogy miket hazudoztál itt magadról össze-vissza, de nagyon úgy tűnik, hogy megkedveltek. - fintorodik el a mondat közben - Nem szeretném még egyszer elmondani! Luke az enyém! Szállj le róla! -   ez a nő beteg! Komolyan kisajátít magának egy olyan személyt, akit nem is ismer?! 

- Nyugodj meg, nem lesz SEMMI, SOHA sem köztünk. - mosolyodok el gúnyosan, majd megsem várva a válaszált kinyitom a szoba ajtaját, s miután beléptem rajta, az orra előtt becsapom. 

8. Fejezet - Mi történik velem?

- Sziasztook! - hallottam meg a fiúk hangját, az ajtócsapódással egyszerre. Szóval megérkeztek.

Úgy döntöttem, hogy most nem megyek ki hozzájuk. Majd bejönnek, ha érdeklem őket.. Nem tudom miért, de teljesen elvette ez a reggeli gondolat menet a kedvemet az egész naptól..

- Mia! - és ahogy gondoltam, nem tartott sokáig, a nélkülem lét. Ashton ordítva rontott be a szobámba, majd ült le elém az ágyra.

- Szia - köszönt mosolyogva.

- Öö.. Szia - nevettem el magam. - Mi szél hozott erre? - vontam fel a szemöldököm, és én is felültem elé törökülésbe.

- Hiányoltalak a nappaliból. Eddig mindig ott voltál! - vonta meg a vállát, és szerintem észre vette, hogy valami bajom van, ugyanis az arcvonásai hirtelen komolyak lettek.

- Minden oké? - tette fel a várva várt kérdést.

- Persze.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Nem úgy tűnik.. - vonta fel a szemöldökét. - Figyelj..tudom, hogy még csak pár napja ismerjük egymást, de nekem bármit elmondhatsz! - tette a kezét a térdemre, majd bíztatóan rám mosolygott.

- Köszönöm - gördültek nekem is egy kicsit fel az ajkaim. 

Vajon elmondjam neki? Tényleg megbízhatok benne..? Nem árulna el? Nem úgy néz ki, mint aki bármi rosszat is tudna tenni másokkal.
Ahj Mia, miért bízol meg ilyen hamar minden emberben?

- Az az igazság.. - sóhajtottam - hogy láttam a mai interjút reggel. Nagyon jók voltatok! - tettem gyorsan hozzá mosolyogva, hogy ne tűnjek bunkónak és ne az jöjjön le neki, hogy csak magamat sajnáltatom - És az egyik rész..hogy is mondjam..ráébresztett valamire, amire talán nem kellett volna. - hajtottam le a fejem, és közben a takarómat kezdtem el birizgálni.

- Amikor Luke elmondta, hogy tetszik neki valaki igaz..? - kérdezett rá sokat sejtően.

- Uhum.. - dünnyögtem.

- Tetszik neked Luke? - mosolyodott el ismét, majd oldalra döntötte a fejét és úgy vizslatott tovább.

- Azt hiszem.. Tudod ezt nehéz megmondani, mert meg csak két napja ismerjük egymást.. És nem hiszem, hogy ilyen hamar kialakulhat bárki között is valami.. 

- Ez nem biztos, hisz látod. 2 nap alatt te is belehabarodtál ebbe a szőke hercegbe - mondta nevetve.

- Nem habarodtam bele! - forgattam meg mosolyogva a szemem. - Csak.. bírom. Nagyon...

- Ahogy gondolod. - vigyorgott sejtelmesen.

- Ahj. Fogd már be! - dobtam meg egy párnával, ami elől pont nem tudott kitérni, így jól telibe találta.

- Hé! - ordított fel, majd felkapta a földről a párnát, és visszadobta.

- ÁH- kiáltottam fel én is, mire Ash csak felpattant és elkezdett körbe körbe szaladgálni a szobában. Én pedig utána.

- Sosem kapsz el! - nevetett fel.

- Na jó feladom - álltam meg egy helyben.

- Haha! Nyertem! - mutatott rám vigyorogva, mire én csak megvontam a vállam.

- Na gyere, menjünk ki a többiekhez - karolta át a vállam lihegve, a sok futástól, majd kivezetett az ajtón.

Kibotorkáltunk a többiekhez a nappaliba, és amint beértünk, Luke idegesen felpattant és kiviharzott az ajtón.

- Ebbe meg mi ütött? - kérdeztem értetlenül, majd lehuppantam Lili mellé, Ashton pedig Mikey mellé.

- Azt hiszi, hogy lefeküdtetek. - pillantott gyilkos tekintettel Calumra barátnőm.

- Mi? - csúszott fel a hangom legalább vagy 5 oktávot.

 - Hát igen, sikongatást hallottunk, miután Calum viccből felszólalt, hogy 'biztos lenyomnak egy kört' - próbálta utánozni Cal hangját Lili. Ezen, ha nem ebben a helyzetben lettünk volna, akkor még nevettem is volna. De jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem tudok semmin sem nevetni. - És utána amikor kiléptetek, Ashton magához ölelt téged, és ziháltatok, mintha csak most tértetek volna ki az ágyból, szerintem ezt gondolta, és ezért lelépett. 
- Ezt nem hiszem el.. - túrtam idegesen a hajamba. Várjunk csak.. miért is érdekel engem tulajdonképpen, hogy mit gondol Luke? És ha én éppen lefeküdtem Ashtonnal, akkor mi van? Semmi köze hozzá, hisz nem vagyunk együtt! 

- Most mit csináljunk? - törte meg a csendet Ash.
- Szerintem mondjátok el neki, hogy nem történt köztetek semmi. - mondta Mikey.
- De, figyeljetek. - pattantam fel - Ha történt is volna valami köztünk, akkor is mi köze van hozzá? - vontam fel a szemöldököm - Szerintem semmi. Nem vagyunk mi együtt, hogy kérdőre vonhasson, vagy hogy berághasson rám! - mondtam el nekik azt, ami az előbb lezajlott bennem.
- Igazad van Mia... De... - kezdett bele ismét Mikey.
- Mi DE? - nyomtam meg az utolsó szót.
- Hát, Luke.. Ő egy teljesen más teremtés. - nevetett fel - Mindig ilyen, ha féltékeny. - vonta meg a vállát - És hamar meg is lehet őt bántani. Lehet, most éppen a szobájában a padóján ül, és zokog. 
- Mi csoda? Luke? Zokog? - meredtem rájuk hitetlenül - Ő az egyik legerősebb ember, akit valaha láttam. - ráztam meg értetlenül a fejem.
- Csak annak mutatja magát, de ha valaki tetszik neki, vagy netán szerelmes.. - nézett rám sejtelmesen Calum - Akkor nagyon hamar össze lehet törni a szívét.. 
- Ezzel most tulajdonképpen mire szeretnétek célozni? Bűntudatot akartok bennem kelteni, vagy mi? - tártam ki a karom. 
- Nem dehogy is! - tiltakozott rögtön Mikey. - Csak azt szeretnénk, hogy beszélj vele. 
- De.. - magyarázkodtam volna újra, de inkább beletörődtem ebbe az egészbe. Így is úgy is beszélnem kell majd vele... - Rendben... majd beszélek vele.. - huppantam vissza Lili mellé. 

~*~

- János Tanárúr! - szóltam az előttem sétáló személynek - Elnézést, pont önhöz indultam! - kocogtam oda hozzá. 

- Szervusz Mia. Miben segíthetek neked? - állt meg velem szembe. 

- Lili-vel kimenőre szeretnénk menni. Egy pár órára. Sétálni egy kicsit a városban. - hazudtam neki. 

- Rendben, menjetek, de ne legyetek oda sokáig, mert este 19-kor gyülekező van a  folyosó végén lévő előadó teremben, ahol játszani, és vacsorázni fogunk! - pillantott az órájára. 

- Oké, köszönjük! - mondtam mosolyogva, majd sarkon fordultam, és visszasiettem Liliékhez.

- Menjünk! - csaptam ki az ajtót. A többiek már felöltözve vártak az asztalnál ülve, beszélgetve, majd amikor berontottam, felpattantak, és megindultak felém.

- A kocsi már itt van. - pillantott a villogó telefonjára Ashton. 

- Akkor siessünk. - nyomtam meg a lifthívó gombját. 

Miután megjött a lift, gyorsan betrappoltuk megnyomtuk az egyes gombot, és mondhatnám azt , hogy csöndben vártuk, hogy le érjünk de az nem lenne igaz. Mind a három idióta ( Michael, Calum, Ashton ) a tükörbe bámulták magukat, és idióta grimaszokat vágtak, amik mindek Lilivel örületes nevettetésre késztetettek. 

- Hagyjátok már abba! - szóltam rájuk, még mindig vihorászva, amikor kiléptünk a felvonóból, s én sikeresen neki is mentem valakinek.

- Úúú. Bocsánat. - pillantottam rá, és szembe találtam magam, egy számomra eléggé nem kedves személlyel.

- Mia..? - kerekedtek ki a szemei. - Mint keres nálatok az 5SOS? - váltott át a hangja hisztérikusra.

- Hát.. öhmm. az az igazság, hogy nekünk most sietnünk kell. - válaszoltam neki angolul, majd gyorsan kitértem előle. 

- Gyertek srácok. - intettem nekik. - Szia Virág! - lóbáltam meg a kezem, a maga elé nyitott szájjal meredő cicababára, és gyorsan kislisszoltam Liliék után a hotel ajtaján, egyenesek a kocsiig. 

7. Fejezet - Talán egy ici-picit bejön

- Mia! - ront be a szobámba Lili. - Kelj fel! Gyorsan! - ugrott az ágyamra, mire én csak felnyögtem, mert belekönyökölt az oldalamba.
- Mi a franc bajod van? - ültem fel.
- A fiúk éppen interjút adnak! Látnod kell! Megigértem Calumnak, hogy megnézzük őket! - sürgetett a barátnőm.
- Azt hittem, hogyha még aznap este elválaljuk, hogy cserélünk Adriánékkal szobát, és külön leszünk, akkor legalább békénhagysz ezekkel a szarságokkal! - mondtam neki, miközben ő csak felpattant, és az utolsó szót már utánna kiabáltam.
- Ezek nem szarságog! - válaszolt eléggé hangosan. - Amúgy meg, azt hittem, hogy te szereted a fiúkat.. - jött vissza és megállt az ajtóban.
- Persze, igen bírom őket! - álltam fel - De tudod, hogy allergiás vagyok arra, hogy valaki felkelt engem. - nevettem fel.
- Tudod te barom na. - mosolyodott el Lili. - Na gyere, nézzük őket! - lett ismét izgatott, majd megragadta a kezem, és elkezdett maga után húzni ki a kis nappaliba.
- Csüccs. - tolt le a kanapéra, majd felhangosította a TV-t.

- Jó reggelt Sydney! - villant fel hirtelen egy nő a képernyőn - Ma, egy különleges banda lesz a vendégünk, akik először csak Sydney-t majd az egész világot meghódították! - mondta, izgatottan. - Köszöntsétek... a 5 Seconds Of Summer-t! - kezdett el tapsolni és húú-zni a fiúkkal együtt.
- Sziasztok mindenki! - köszönt elsőként Ashton.
- Hellóó! - köszönt a másik három idióta is egyszerre.
- Nos.. Köszöntelek benneteket itt a Sydney ráfiónál. - mosolygott a nő. - Abby a nevem, ha valaki nem tudná! - mondta nevetve.

- Irritál ez a nő.. - mondtam elég halkan, de Lili még így is meghallotta.

- Engem is.. - finorodott el. - Túlságosan megjátsza magát.

- Nos, pár napja kiírtuk nektek Twitter-re, hogy a #5SOSQUESTIONS címre/hashtag-re küldhettek kérdéseket. És mivel elég sok jött, ezért most itt az idő, hogy a fiúk valaszoljanak nektek. - nyomott meg egy gombot, és hirtelen tapsvihar keletkezett.

- Mikey kezdte. - bökte oldalba az említett személyt Ash.

- Rendben, lássuk csak - vette el Mikey a felé nyújtott iPadot, ahonnan (gondolom) a kérdést tudja kiválasztani, majd felolvasni. - Ashton, ha befestenéd a hajad, akkor milyen színű lenne? - fordúlt felé.

- Hát.. Szerintem piros - nevetett fel. - Tök jól néznék ki.. - gondolkodott el. - Nem? - nézett körbe.

- Szerintem elég, ha csak Michael cserélgeti a hajszínét hónaponként. Hagyjuk meg neki ezt a posztot. - nevetett fel Calum, mire Mikey egyetértően kezdett bólogatni.

- Nekem tök8. - vont vállat Ash, majd  elvette Mikey-tól az iPadot.

- Luke -  szólította fel a szőkeséget -  Hiszel az első látásra szerelem dologban? - vonta fel Ash a szemöldökét. Öszintén megmondom, ez most engem is érdekel.

- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - Ha azt mondom, hogy most éppen egy olyan fejezetében vagyok az életemnek, hogy ez a dolog pont megtörtént velem, akkor hülyének néztek? - fordult körbe, mire mindenki megrázta a fejét ezzel nemlegest választ adva - Akkor, igen hiszek benne. - bólintott mosolyogva, bennem pedig ebben a percben valami felfordult. Egyszerre éreztem fájdalmat és boldogságot. a franc ez? Mi történik velem? 

- Szóval arra célzol, hogy szerelmes vagy? - kérdezte felvont szemöldökkel izgatottan Abby. 

- Hát.. Igazából még nem hívható ez az egész szerelemnek.. De ja nagyon tetszik a lány. Mint kivülről, mint belülről. - mondta Luke, mire a többiek elkezdtek húú-zni ő pedig ettől, zavarba jött.

- De cuki, amikor zavarban van - nevettem fel, és miutan Lili értetlenül nézett rám, csak akkor esett le, hogy mit is mondtam.

- Te tényleg.. - mutatott rám.

- Mi? Nem gondoltam komolyan! - kezdtem egyből tiltakozni. 

- Mia.. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Nem kell előttem titkolóznod. - fordúlt velem szembe. - Ha tetszik neked Luke, akkor teljes mértékben megértem - bólogatott.

- Mi? Dehogy tetszik! - csattantam fel - Higy találhatsz ki ilyen baromságot? - nevettem fel cinikusan.

- Mia! - szólt rám felvont szemöldökkel. Nem hitt nekem. 

- De hisz csak pár napja ismerjük egymást! - értetlenkedtem.

- És? Ez miben akadájoz meg? - vont vállat - Hallottad. Te is tetszel neki. Az első perctől fogva! - utalt az előbb elhangzott TV-s beszélgetésre.

- Én? Valamit rosszul hallottál! Biztos, hogy nem rólam beszélt, mert mint már említettem, még csak két ismétlem KETTŐ napja ismerjük egymást! - pattantam fel, majd elkezdtem fel-alá sétálni Lili előtt. Még szerencse, hogy nem szédült el.

- Én meg mint említettem, ez nem jelent semmit! - ült továbbá is teljesen nyugodtan a kanapén.

- Ahj Lili.. - adtam meg magam, és szomorúan rogytam le mellé. - Én nem akarok senki iránt semmit sem érezni! Csak a nyáron vagyunk itt! Úgy sem lehetne semmi belőle, ha most itt összejönnék valakivel.. - túrtam a hajamba.

- Ez nem biztos Mia.. Nézd, igazad van, de biztosan meglehetne valahogy oldani! - próbált bíztatni. 

- Lehet, de nem lesz semmi. Nekem nem tetszik Luke.. - úgy érzem, kezdem magam meghazudtolni..

- Ahogy akarod, ezt csak te tudod magadban eldönteni. - mosolyodott el - De ne feledd! Nem hazudtolhatod meg önmagad, és nem tilthatod meg magadnak, hogy boldog legyél! - figyelmeztetett. Mintha csak olvasna a fejemben, és tudta volna, hogy most pont egy ilyen erősítő, baráti mondatra van szükségem.

Igaza van, nem hazudtolhatom meg magam. Talán, egy ici-picit bejön Luke. De semmi komoly érzelem nincs. És nem is szeretném, hogy legyen...