8. Fejezet - Mi történik velem?

- Sziasztook! - hallottam meg a fiúk hangját, az ajtócsapódással egyszerre. Szóval megérkeztek.

Úgy döntöttem, hogy most nem megyek ki hozzájuk. Majd bejönnek, ha érdeklem őket.. Nem tudom miért, de teljesen elvette ez a reggeli gondolat menet a kedvemet az egész naptól..

- Mia! - és ahogy gondoltam, nem tartott sokáig, a nélkülem lét. Ashton ordítva rontott be a szobámba, majd ült le elém az ágyra.

- Szia - köszönt mosolyogva.

- Öö.. Szia - nevettem el magam. - Mi szél hozott erre? - vontam fel a szemöldököm, és én is felültem elé törökülésbe.

- Hiányoltalak a nappaliból. Eddig mindig ott voltál! - vonta meg a vállát, és szerintem észre vette, hogy valami bajom van, ugyanis az arcvonásai hirtelen komolyak lettek.

- Minden oké? - tette fel a várva várt kérdést.

- Persze.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Nem úgy tűnik.. - vonta fel a szemöldökét. - Figyelj..tudom, hogy még csak pár napja ismerjük egymást, de nekem bármit elmondhatsz! - tette a kezét a térdemre, majd bíztatóan rám mosolygott.

- Köszönöm - gördültek nekem is egy kicsit fel az ajkaim. 

Vajon elmondjam neki? Tényleg megbízhatok benne..? Nem árulna el? Nem úgy néz ki, mint aki bármi rosszat is tudna tenni másokkal.
Ahj Mia, miért bízol meg ilyen hamar minden emberben?

- Az az igazság.. - sóhajtottam - hogy láttam a mai interjút reggel. Nagyon jók voltatok! - tettem gyorsan hozzá mosolyogva, hogy ne tűnjek bunkónak és ne az jöjjön le neki, hogy csak magamat sajnáltatom - És az egyik rész..hogy is mondjam..ráébresztett valamire, amire talán nem kellett volna. - hajtottam le a fejem, és közben a takarómat kezdtem el birizgálni.

- Amikor Luke elmondta, hogy tetszik neki valaki igaz..? - kérdezett rá sokat sejtően.

- Uhum.. - dünnyögtem.

- Tetszik neked Luke? - mosolyodott el ismét, majd oldalra döntötte a fejét és úgy vizslatott tovább.

- Azt hiszem.. Tudod ezt nehéz megmondani, mert meg csak két napja ismerjük egymást.. És nem hiszem, hogy ilyen hamar kialakulhat bárki között is valami.. 

- Ez nem biztos, hisz látod. 2 nap alatt te is belehabarodtál ebbe a szőke hercegbe - mondta nevetve.

- Nem habarodtam bele! - forgattam meg mosolyogva a szemem. - Csak.. bírom. Nagyon...

- Ahogy gondolod. - vigyorgott sejtelmesen.

- Ahj. Fogd már be! - dobtam meg egy párnával, ami elől pont nem tudott kitérni, így jól telibe találta.

- Hé! - ordított fel, majd felkapta a földről a párnát, és visszadobta.

- ÁH- kiáltottam fel én is, mire Ash csak felpattant és elkezdett körbe körbe szaladgálni a szobában. Én pedig utána.

- Sosem kapsz el! - nevetett fel.

- Na jó feladom - álltam meg egy helyben.

- Haha! Nyertem! - mutatott rám vigyorogva, mire én csak megvontam a vállam.

- Na gyere, menjünk ki a többiekhez - karolta át a vállam lihegve, a sok futástól, majd kivezetett az ajtón.

Kibotorkáltunk a többiekhez a nappaliba, és amint beértünk, Luke idegesen felpattant és kiviharzott az ajtón.

- Ebbe meg mi ütött? - kérdeztem értetlenül, majd lehuppantam Lili mellé, Ashton pedig Mikey mellé.

- Azt hiszi, hogy lefeküdtetek. - pillantott gyilkos tekintettel Calumra barátnőm.

- Mi? - csúszott fel a hangom legalább vagy 5 oktávot.

 - Hát igen, sikongatást hallottunk, miután Calum viccből felszólalt, hogy 'biztos lenyomnak egy kört' - próbálta utánozni Cal hangját Lili. Ezen, ha nem ebben a helyzetben lettünk volna, akkor még nevettem is volna. De jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem tudok semmin sem nevetni. - És utána amikor kiléptetek, Ashton magához ölelt téged, és ziháltatok, mintha csak most tértetek volna ki az ágyból, szerintem ezt gondolta, és ezért lelépett. 
- Ezt nem hiszem el.. - túrtam idegesen a hajamba. Várjunk csak.. miért is érdekel engem tulajdonképpen, hogy mit gondol Luke? És ha én éppen lefeküdtem Ashtonnal, akkor mi van? Semmi köze hozzá, hisz nem vagyunk együtt! 

- Most mit csináljunk? - törte meg a csendet Ash.
- Szerintem mondjátok el neki, hogy nem történt köztetek semmi. - mondta Mikey.
- De, figyeljetek. - pattantam fel - Ha történt is volna valami köztünk, akkor is mi köze van hozzá? - vontam fel a szemöldököm - Szerintem semmi. Nem vagyunk mi együtt, hogy kérdőre vonhasson, vagy hogy berághasson rám! - mondtam el nekik azt, ami az előbb lezajlott bennem.
- Igazad van Mia... De... - kezdett bele ismét Mikey.
- Mi DE? - nyomtam meg az utolsó szót.
- Hát, Luke.. Ő egy teljesen más teremtés. - nevetett fel - Mindig ilyen, ha féltékeny. - vonta meg a vállát - És hamar meg is lehet őt bántani. Lehet, most éppen a szobájában a padóján ül, és zokog. 
- Mi csoda? Luke? Zokog? - meredtem rájuk hitetlenül - Ő az egyik legerősebb ember, akit valaha láttam. - ráztam meg értetlenül a fejem.
- Csak annak mutatja magát, de ha valaki tetszik neki, vagy netán szerelmes.. - nézett rám sejtelmesen Calum - Akkor nagyon hamar össze lehet törni a szívét.. 
- Ezzel most tulajdonképpen mire szeretnétek célozni? Bűntudatot akartok bennem kelteni, vagy mi? - tártam ki a karom. 
- Nem dehogy is! - tiltakozott rögtön Mikey. - Csak azt szeretnénk, hogy beszélj vele. 
- De.. - magyarázkodtam volna újra, de inkább beletörődtem ebbe az egészbe. Így is úgy is beszélnem kell majd vele... - Rendben... majd beszélek vele.. - huppantam vissza Lili mellé. 

~*~

- János Tanárúr! - szóltam az előttem sétáló személynek - Elnézést, pont önhöz indultam! - kocogtam oda hozzá. 

- Szervusz Mia. Miben segíthetek neked? - állt meg velem szembe. 

- Lili-vel kimenőre szeretnénk menni. Egy pár órára. Sétálni egy kicsit a városban. - hazudtam neki. 

- Rendben, menjetek, de ne legyetek oda sokáig, mert este 19-kor gyülekező van a  folyosó végén lévő előadó teremben, ahol játszani, és vacsorázni fogunk! - pillantott az órájára. 

- Oké, köszönjük! - mondtam mosolyogva, majd sarkon fordultam, és visszasiettem Liliékhez.

- Menjünk! - csaptam ki az ajtót. A többiek már felöltözve vártak az asztalnál ülve, beszélgetve, majd amikor berontottam, felpattantak, és megindultak felém.

- A kocsi már itt van. - pillantott a villogó telefonjára Ashton. 

- Akkor siessünk. - nyomtam meg a lifthívó gombját. 

Miután megjött a lift, gyorsan betrappoltuk megnyomtuk az egyes gombot, és mondhatnám azt , hogy csöndben vártuk, hogy le érjünk de az nem lenne igaz. Mind a három idióta ( Michael, Calum, Ashton ) a tükörbe bámulták magukat, és idióta grimaszokat vágtak, amik mindek Lilivel örületes nevettetésre késztetettek. 

- Hagyjátok már abba! - szóltam rájuk, még mindig vihorászva, amikor kiléptünk a felvonóból, s én sikeresen neki is mentem valakinek.

- Úúú. Bocsánat. - pillantottam rá, és szembe találtam magam, egy számomra eléggé nem kedves személlyel.

- Mia..? - kerekedtek ki a szemei. - Mint keres nálatok az 5SOS? - váltott át a hangja hisztérikusra.

- Hát.. öhmm. az az igazság, hogy nekünk most sietnünk kell. - válaszoltam neki angolul, majd gyorsan kitértem előle. 

- Gyertek srácok. - intettem nekik. - Szia Virág! - lóbáltam meg a kezem, a maga elé nyitott szájjal meredő cicababára, és gyorsan kislisszoltam Liliék után a hotel ajtaján, egyenesek a kocsiig.